Felix Wankel

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

Felix Wankel
Feltaláló, gépészmérnök
Született	Németország - Lahr,1902. augusztus 13.
Elhunyt	Németország - Heidelberg, 1988 október 9.
Kapcsolódó márka	Wankel motor, NSU
Híres munkák	Wankel motor kifejlesztése
Innováció	Motortechnológia, erőforrások

Életrajzi bevezetés (rövid)

Felix Wankel 1902 augusztus 13-án született, a Rajna-völgyi Lahrban (Baden, DE). Édesapja elesett az I. világháborúban. Ezt követően a család Heidelbergbe költözött. Középiskoláit Donaueschingenben, Heidelbergben és Weinheimben végezte, de 1921-ben tanulmányait abbahagyva, munkát vállalt a Carl Winter Press-nél Heidelbergben. A gazdasági problémák miatt, sajnos 1926-ban elvesztette az állását. A tehetsége, és mérnöki térbeli képzelőereje folytán, már korán érdeklődni kezdett a gépek, különösen a belső égésű motorok világa iránt. Miután édesanyja özvegy volt, F. Wankel nem engedhette meg magának az egyetemi oktatást, vagy akár egy felsőfokú szakmai képzést, de képes volt autodidakta módon elsajátítani a műszaki tárgyakat. 17 évesen, azt mondta barátainak, hogy ő álmodott egy autót "egy új típusú motorral, ami félig turbina, félig hagyományos - Ez az én találmányom!".

Igen, ez a jóslat, a Wankel-motor álma, 1924-ben fogant, és ennek nyomán megnyitotta heidelbergi vállalkozását, az ötlet kifejlesztésére. Az első szabadalmát e témában 1929-ben nyerte meg.

Élete és munkássága

Dr. Felix Wankel életútja

Wankel egész életét áthatották a motorok, ám sosem élvezhette a mérnöki oktatás kényelmét. Sosem volt absztrakt módon gondolkodó tudós, hanem a műszaki részletek meglátásához kiváló szemmel rendelkező ember, akinek a matematikához fűződő viszonya leginkább a saját szavaival jellemezhető: „A képletek csak zavarnak engem”. Mindemellett a forgódugattyús motor szülőatyjaként írta be nevét a műszaki történelemkönyvekbe.

1902. augusztus 13.: Ekkor születik Felix Wankel Lahr-ban, Németország Baden tartományában.

1908-1911: Geisingen és Donaueschingen városában végzi általános iskolai tanulmányait, majd Donaueschingenben A-szintű középiskolába jár

1915: Édesanyjával Heidelbergbe költözik, ahol szintén A-szintű középiskolába jár. Később iskolát vált, majd 1921-ben a matematika- és fizikatanárával folytatott vita következtében az A-szintű érettségi nélkül távozik. Heidelbergben a Carl Winter kiadónál kezd dolgozni tanulóként. Gyakran eltűnik a könyvraktárban, s a műszaki és tudományos úttörők életrajzát olvassa. A gépek és berendezések minden fajtája érdekli, amelyek másolatát saját műhelyében készíti el.

1924: Heidelbergben a Kleinschmitt strasse 8. alatt egy barátja édesapjának raktárában saját műhelyt rendez be. Többek között egy aerodinamikus tricikli és egy kenőanyag térfogatáram-jelző készül el, amelyet egy kenőanyag-gyár számára tervezett, s két fő egységből, a „dugattyúrotor” és a „gyűrűkamra” nevű alkotórészekből állt. Életének ezen időszaka alatt gondolkodik Wankel először alternáló mozgást végző alkatrészek nélküli benzinmotor építésén.

1926: Elveszíti állását a kiadónál. Wankel találkozik a munkanélküli mérnökkel, Ernst Wolffal, aki egészen 1936-ig segítséget nyújt neki a gépalkatrészek és egy tömítésvizsgáló próbapad elkészítésében, és aki megtanítja arra, hogyan kell ötleteit műszaki rajz segítségével konkrét formában papírra vetni.

1932: Wankel benyújtja első szabadalmát, egy égéstér tömítést. A DKM 32 forgódugattyús motor csak röviden működik, de egy kompresszoros változat 5 atm nyomást produkál 1000-es percenkénti fordulatszámnál. Az első térbeli kialakítású tömítőél sikeres kipróbálása.

1934: Wankel szerződést köt a BMW-vel egy forgótárcsás szelepvezérlési rendszer kifejlesztésére gépkocsimotorok számára két nappal azután, hogy a Daimler-Benz elutasította őt. Wankel megtervez és megépít egy forgótolattyús szelepvezérlési rendszert egy négyhengeres gépkocsimotorhoz, amely később csak röviden működik, a rossz beállítás miatt leáll. Még ebben az évben Wankel eléri első igazi áttörését. A Schneider Automatenbau műhelyében, amelyet nyersanyagokkal együtt díjmentesen használhat, a forgódugattyús motor prototípusa beindul és működik. Két évvel később, a Birodalmi Légügyi Minisztérium felfigyel Felix Wankelre és szerződést ajánl neki egy motorkutató intézet létrehozására Lindauban. Wankel elfogadja az ajánlatot, s feleségével együtt a Bodeni tó partjára költözik.

1937-től 1941-ig: Több terven is dolgozik egyidejűleg: egy, a szalagtömítés vagy „band” tesztelésére alkalmas berendezésen, egy külső tengelyes forgódugattyús kompresszor elkészítésén, és súrlódási méréseken gépesített gyújtással elért 300 méter/másodperces sebességig.

1942: Egy fejlesztőközpontot telepítenek Lindauba a Bregenzer strasséra, a sokhengeres repülőgépmotorok vizsgálata és tesztelése céljából. Ekkorra esik a Zisch 42 nagysebességű hajó kifejlesztése, amely dupla sítalppal rendelkezett, s több mint száz kilométer/órás sebességgel száguldott a Bodeni tavon.

1943: Megkezdődik a repülőgépmotorok tesztelése. Wankel berendezéseket készít a cserélhető tömítőelemek sorozatgyártása céljára és egy kutatási jelentést ír a „Forgótárcsás vezérlésű motor helyzete” címmel. Munkáját a motorok tömítése terén elismerik, s a Lilienthal-szervezettől díjat vehet át.

1944: A forgótárcsás szelepvezérlésű kompresszor sikeres tesztjei. A francia hadsereg bevonul Lindauba, s véget vet Wankel kutatásainak. Intézetét a francia hadsereg hatóságai veszik birtokba, s ő rövid időre börtönbe kerül.

1945: A franciák lerombolják Wankel próbaüzemét.

1949: Wankel egy műhelyt épít egy próbapaddal és egy műszaki rajzoló irodával – ez a TES vagy Technical Development Centre.

1951: Wankelt e szavakkal utasítják el az Opelnél: „A mieinknél nincsenek jobb motorok!” Az MAN, az a cég, amely egykor Rudolf Dieselt támogatta, szintén negatívan reagál. Az NSU műszaki igazgatója, Dr. Viktor Frankenberger érdeklődéssel fordul Wankel felé. Dr. Walter Froede-t, a Fejlesztési- és Versenyrészleg igazgatóját küldi, hogy találkozzon Wankellel. Froede azt javasolja az igazgatótanácsnak, hogy alkalmazza Wankelt az NSU-val végzett közös munkára, a forgótárcsás szelepvezérléssel kapcsolatban. Wankel szenvedélyéről - a forgódugattyús motorok és a nagysebességű hajók iránt - Froede nem szól semmit.

1954: Három évnyi építést és kísérletezést követően elkészül az első forgódugattyúval szerelt, négyütemű járműmotor. Wankel építési elve egy kétütemű, 50 köbcentiméter hengerűrtartalmú feltöltő formájában debütál. 1956-ban a motor az NSU kétütemű „Baumm’sche Liegestuhl-Baumm guruló nyugágya” aerodinamikus szivar alakú nagysebességű kétkerekű járművében világrekordot állít fel, 196 kilométer/órás sebességgel.

1957: Az első Wankel belsőégésű motorok már működnek a laboratóriumban, és a műszaki világ a motortechnológia forradalmi fejlesztéseként ünnepli őket. A DKM 54 kísérleti motor, amelyet Wankel és az NSU fejlesztett ki, februárban rövid ideig működik, majd leáll. A karburátor beállítását követően azonban a motor további néhány percig lágyan működik. 1957-ig tartó konstrukciós változtatásokat követően a 250 köbcentiméteres motor 29 lóerőt teljesít 17 ezres percenkénti fordulatszám mellett és egy rövid időre 22 ezres percenkénti fordulatszámot is mérnek. Ebből a motorból négy darab készült, egy még ma is látható a Deutsche Museum-ban. Ernst Hutzenlaub üzletemberrel Wankel megalapítja a Wankel GmbH-t. Wankel azon kevés feltalálók közé lép, akik elegendő bevételre tehettek szert szabadalmaik jogainak eladásából ahhoz, hogy anyagi gondok nélkül élhessenek egész életük végéig.

1958: Curtis Wright, egy amerikai repülőgép-motor gyártó, társul Wankellel és licenc alapján Wankel repülőgépmotorokat készít. Az első, az NSU által „Pompás Kísérletnek” keresztelt, forgódugattyús motorral szerelt gépkocsik 1960-ban jelennek meg a német utakon.

1961: A Frauenhofer Szervezet Műszaki Kutató- és Fejlesztőközpontja egy különleges építészeti formával épül meg Lindauban, amely Wankel egyik ötletén alapul.

1963: Az első szériaérett Wankel-autó az NSU Spider bemutatkozik a Frankfurti IAA alkalmával. Wankel-motorja 500 köbcentiméteres kamratérfogattal rendelkezik és 37 kilowattot (50 lóerőt) teljesít. Egy évvel később megindul a motor sorozatgyártása. Összesen 2375 Spider készül, s a növelt teljesítményű versenyváltozat minden más autónál gyorsabbnak bizonyul a versenypályán.

1967: A legendás Mazda Cosmo-ban az első duplarotoros Wankel-motor is megjelenik.

1968: Az NSU elkészíti a Ro 80 típust. A duplarotoros motor egyliteres kamratérfogattal és 81 kilowattos (110 lóerős) teljesítményével 180 kilométer/órás végsebességre gyorsítja az elsőkerékhajtású limuzint. Az autó szokatlanul lágy működésű motorral rendelkezett, azonban hajlamos volt a meghibásodásra.

Az 1970-es évek eleje: Wankelt valósággal ostromolják az emberek és a cégek, akik szabadalmai licencjogának megvásárlása iránt érdeklődnek. Wankel eladja a jogokat a Daimler-Benz, a Volkswagen, a Rolls-Royce, a Porsche, a Mazda, a Yamaha, az American Motors, a Krupp és számos más társaság részére, beleértve minden főbb motorkerékpár-gyártót is. Gazdag ember lesz.

1971: A brit Lonrho Ltd. megvásárolja a Wankel GmbH.-t.

1974: Nehéz idők kezdődnek. Miközben a forgattyúsház belsejében a rezgési nyomok és a csúcstömítések problémáit sikerül megoldani, az olyan irányú remények, melyek szerint a Wankel-motorok olcsóbban gyárthatók, mint a forgattyús hajtóműves erőforrások, nem válnak valóra. Az energiaválság következtében egyre növekvő üzemanyag-árak és az Amerikai Egyesült Államokban bevezetett szigorúbb emissziós szabályzások gátat vetnek a Wankel-motor további fejlődésének. A General Motors és a Daimler-Benz már előrehaladott fázisában egyaránt felhagy a Wankel-program folytatásával. A Peugeot 1975-ben leállítja a Birotor gyártását a Citroennél, röviddel a program kezdetét követően. Két évvel később az Audi leáll a Ro 80 gyártásával, amit az NSU-tól vett át. A gyártók közül, akik annak idején megvásárolták a licencet Wankeltől, csupán a Mazda folytatja a munkát a Wankel-motoron és egy sorozatgyártású változatot épít az RX-7 sportkupéjába. A motorkerékpár-gyártók közül csupán a Norton marad meg a Wankel-elv mellett, s rendőrségi motorkerékpárokba építi e motorokat, a brit piacra.

1976: Egy 200 kilowatt (299 lóerő) teljesítményű forgódugattyús motor hajtja a „Zisch” nagysebességű hajót a Bodeni tavon, száz kilométer/órás sebességgel.

1978: Wankel továbbfejlesztett tömítéseket alkalmaz a DKM 78 új, kétütemű forgódugattyús hajtóműben, amely kisebb kamratérfogata ellenére lényegesen nagyobb teljesítményt produkál, és kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint a hagyományos négyütemű forgódugattyús erőforrás (KKM).

1986: Felix Wankel eladja intézetét a Daimler-Benz cégnek 100 millió német márkáért. Magánemberként új motorkonstrukciókkal és egy mechanikus kompresszorral kísérletez. Szabadalmi díjaiból származó bevételének egy részét egy svájci alapítványnak adományozza, amely a „Wankel Díj az Állatvédelmi Kutatásokért” odaítélője 1972 óta.

1988. október 9.: Dr.h.c. Felix Wankel a Müncheni Műszaki Egyetem doktora hosszas betegség után Heidelbergben távozik az élők sorából. A Mazda Motor Corporation ígéretet tesz a szelepek és hajtókarok nélküli motorok további építésére.

Felix Wankel tervezői fokozat vagy jogosítvány nélkül írt autóipari történelmet, és elfoglalta helyét a motortervezés nagyjai mellett, mint Nicolaus August Otto, Carl Benz, Gottlieb Daimler, Wilhelm Maybach és Rudolf Diesel.

Találmányai, szabadalmak

A megvalósult álom - avagy, minden ami Wankel

Források, hivatkozások

• Adatvédelmi irányelvek
• A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiről
• Jogi nyilatkozat
• Veterán autómárkák
• Veterán autó típusok
• Veterán motormárkák
• Veterán motor típusok
• Veterán Hirdetések
• Veteráfórum
• Veterán klubok