Panni robogó

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

Panni R50

Panni robogó
Gyártási adatok
Gyártó	Csepeli Kerékpárgyár, Egri Finomszerelvény Gyár
Gyártás helye	BP-Csepel, Felnémet
Gyártás éve	1958-1962
Darabszám	~ < 20.000 db
Kategória	robogó
*A(z) R50* modell műszaki adatai**
Méret és tömegadatok
Hossz	1850 mm
Magasság	980 mm / 760 mm ülés
Tömeg	58 kg (szárazon)
Tengelytáv	1170 mm
Üzemanyag	benzin (keverék)
Üzemanyagtartály	5,7 l
Teljesítmény
Motor	VT50R egyhengeres, kétütemű, léghűtéses, 50 ccm-es robogómotor (a Berva moped módosított motorja, indítókaros)
Felépítés	Felfüggesztés: elől - rövid lengőkar gumirugókkal/hátul - lengővilla tekercsrugókkal Fékek: mechanikus működtetésű "félfékdobok" elöl-hátul
Váltó	lánchajtású olajfürdős kuplung, kétfokozatú kéziváltó, lánchajtás
Teljesítmény	1,5 - 1,8 LE
Max. nyomaték	N.A.
Átlagfogyasztás	2,2 l/100 km
Gyorsulás	N.A.
Max. sebesség	45 km/h

Kapcsolódó modellek
Berva moped

Elődök

A Panni egy, a Csepeli Kerékpárgyárban, majd az egri Finomszerelvénygyárban 1958 és 1962 között készült törperobogó márkaneve volt.

A Panninak nem volt közvetlen elődje. Bár már korábban is készültek itthon segédmotoros kerékpárok, robogókat nem gyártottak addig. Az 1950-es évek közepén kezdték meg az új magyar moped tervezését külföldi tapasztalatok felhasználásával, ekkor döntöttek úgy, hogy a moped műszaki alapjaira törperobogót is építenek.

Történet

Képforrás: Veterán mopedek és motorkerékpárok

Tervezés, fejlesztés

Az újonnan kifejlesztett VT50 erőforrást már úgy tervezték, hogy legyen pedál nélküli, robogóban használható változata is. Ez a VT50R kódot kapta. Ehhez aztán a Csepeli Kerékpárgyárban terveztek egy, a kor divatjának megfelelő, nagykerekű, alacsony vázas törperobogót. A forma erősen hasonlított a korabeli nyugatnémet Victoria Nicky robogóra. A pedálok hiánya miatt a hátsó féket nem "kontrázással", hanem külön lábpedállal kellett működtetni, lábtartóként pedig széles trepniket használtak. A kerekek elöl-hátul lengőkarokra támaszkodtak, elöl gumirugókon, hátul hosszú tekercsrugókon rugóztak, lengéscsillapítás nélkül. A kerekek - a Bervától eltérően - kis méretű, ún. félfékdobbal készültek. A motorkerékpárt pedálozás helyett kézi indítókarral kellett indítani.

A gyártás kezdetei

Az eleinte Csepel Panni, később csak egyszerűen Panni R50 néven emlegetett típust a kerékpárgyárban kezdték gyártani.

A robogó az 1957-es Budapesti Ipari Vásáron mutatkozott be, ahol is nagy sikert aratott.

A divatos formát és korszerű megoldásokat azonban feledtette a motor: a kis, 1,5 lóerős kétütemű erőforrás nehezen tudta mozgatni a Bervánál nehezebb, nagyobb homlokfelületű motort és a zárt burkolat miatt erősen melegedett. Ezen különféle megoldásokkal próbáltak segíteni, nagyrészt sikertelenül. A motort kétféle felszereltségi szintben gyártották. Az egyszerűbb változatok sebességmérője helyén krómozott fedlap volt és nem kaptak kormányzárat.

Költözés Felnémetre és a gyártás vége

1960-ban a gyártás egységesítése érdekében az egri Finomszerelvénygyárba költöztették az összeszerelést. Innentől kezdve folyamatos volt az alkatrészek egységesítése egészen a gyártás 1962-es befejezéséig.

Panni R75

A Panni bemutatásakor felmerült az igény a vásárlók részéről a kétszemélyes kivitelre is, amely a Pannóniák és Danuviák olcsóbb, bizonyos szempontokból célszerűbb alternatívája lehetett volna. Ezért a gyár belekezdett a nagyobb hengerűrtartalmú, kétszemélyes Panni R75 tervezésébe. A motorból egyetlen prototípus készült el, ezt az 1958-as Budapesti Ipari Vásáron mutatták be a nagyközönségnek. Sorozatgyártásra a kedvező fogadtatás ellenére sem került sor. A motor később a Két emelet boldogság című 1960-as magyar filmben is látható volt.