Berva moped

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

VeteranBanner2012b.jpg

Berva VT50
Berva 1logo.jpg
Berva moped
Gyártási adatok
GyártóEgri Finomszerelvénygyár
Gyártás helyeFelnémet
Gyártás éve1958-1962
Kategóriamoped
A(z) VT50 modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz1770 mm
Szélesség577 mm
Magasság1050 mm
Tömeg48 kg
Tengelytáv1130 mm
Üzemanyagbenzin
Üzemanyagtartály5,4 l
Teljesítmény
MotorVT50 egyhengeres, kétütemű, léghűtéses, 50 ccm lökettérfogattal
FelépítésFelfüggesztés: rövid lengőkar tekercsrugókkal, lengővilla teleszkóprugózással Fékek: mechanikus dobfékek, első a kormányról, hátsó a kerékpárpedál "kontrázásával" működtetve
Váltóláncos primerhajtás, olajban futó tengelykapcsoló, kétfokozatú, kézi működtetésű váltó, lánchajtás
Teljesítmény1,5 LE
Max. nyomatékN.A.
GyorsulásN.A.
Max. sebesség45 km/h

Kapcsolódó modellek
Panni robogó


Tartalomjegyzék

A Berva VT50 mopedről, röviden

A Berva mopedet Felnémeten, az Egri Finomszerelvény Gyárban 1958 és 1962 között gyártották, illetve szerelték össze. VT50-es motorját a Panni robogók gyártásánál is, kisebb módosítások után, felhasználták.

Berva 1.jpg

Képforrás: Veterán mopedek és motorkerékpárok

Elődök

Magyarországon már az 1930-as évektől kezdve gyártottak segédmotorokat. A Weiss Manfréd gyára által készített WM Csepel motorokat az akkori szabályoknak megfelelően 100 köbcentiméteres erőforrás hajtotta, amelynek 37,5 kg-os saját tömeget kellett mozgatnia. A II. világháború után ezeket a motorokat nagymotornak fejlesztették tovább és a jogszabályi környezet is megváltozott, ezért új segédmotoros kerékpárra volt szükség. Ezt 1955-ben a Dongó segédmotorral valósították meg, amelyet kerékpárra lehetett szerelni. A motorka azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem tudta teljes értékű motorizált járművé varázsolni a kerékpárt. Ezért egy új, önálló mopedet (pedállal is hajtható, de önállóan motorral haladni képes segédmotorkerékpár) kellett fejleszteni.

Történet

A fejlesztés során a külföldi tapasztalatokat vették alapul, amelyek azt mutatták, hogy a mopedek mellett az 50 cm³-es törperobogók is rendkívül népszerűek. Ezért a gyártási költségek csökkentése érdekében egy mopedet és egy törperobogót terveztek azonos erőforrással. A motort a székesfehérvári Vadásztölténygyár szállította, amely fölös kapacitását kötötte le ezzel a munkával. A moped a Berva, míg a törperobogó a Panni nevet kapta.

A Berva összeszerelését - szintén kapacitás-kihasználási okokból - az egri Finomszerelvénygyárban végezték. A gyártás 1958-ban indult, az 1,5 lóerős, kétsebességes, aluhengeres Berva VT50-nel. A moped külsejét és műszaki színvonalát tekintve megfelelt a kor átlagának. A szép vonalú burkolat mélyre húzott sárvédőivel és a karburátort takaró lemezekkel tiszta üzemet ígért. Alatta korszerű műszaki megoldások rejtőztek: kormányváltó, elöl-hátul lengőkaros felfüggesztés, telefékdobos agyak, kormányról működtethető elektromos kürt, távolsági fényszóróval is felszerelt első lámpa. A moped ekkor 5200 Ft-ba került.

A megbízhatósággal sorozatos problémák akadtak. A motor a Bervával még elbírt valahogyan, de a nehezebb és nagyobb homlokfelületű Pannihoz már gyengének bizonyult. Ezért átalakították a szívócsatornát, ezzel 1,8 lóerőre növekedett a teljesítmény. A váz nem mindig bírta az igénybevételt, ezért 1960-ban megerősítették a kormánytoknál. A korai Bervák első felfüggesztése gyengének bizonyult, a lengőkarok gyakran törtek és a fékek sem álltak a helyzet magaslatán, így még ebben az évben új lengőkarokat és fékkulcsokat építettek be.

Berva panni.jpg

A módosítások másra is kiterjedtek: próbálták a gyártást minél egyszerűbbé és olcsóbbá tenni, illetve - különösen az után, hogy 1960-tól a Panni is a Finomszerelvénygyárban készült - egységesíteni az egyes alkatrészeket. Ezért aztán az ívelt kormányt egyenes csőkormányra cserélték, elhagyták a nyereg állítási lehetőségét, a gyártás vége felé megszüntették a kerékpárüzemet (innentől kezdve nem lehetett pedállal hajtani a motort, a pedálok csak indításra, fékezésre és lábtartóként voltak használhatóak) és a motor megkapta a Panni fém tanksapkáját.

Többször tervezték a típus modernizálását, voltak tervek egy turbóhűtéses, nagyobb teljesítményű változatra is Berva Extra néven. A fejlesztési pénzek hiánya miatt azonban ez az ötlet nem valósult meg.

A motor gyártását 1962-ben állították le a csökkenő kereslet és a KGST-n belüli járműipari profilrendezés miatt, ezek után a kereskedelem külföldről importált mopedeket.

Segédmotorok a Bervák után

A Bervák helyét a keletnémet Simsonok, a csehszlovák Jawák, a lengyel Komarok és a szovjet Rigák vették át. Később, a '60-as években volt a Csepeli Motorkerékpárgyárnak terve az új, P20-ra épülő típuscsalád kiegészítésével a P50/2 jelű segédmotoros kerékpár megépítésére, de ez az új típuscsalád tervével együtt meghiúsult.

Szintén a Csepeli Motorkerékpárgyárhoz köthető a Pannónia elektromos robogó terve, amely a Berva utóda lehetett volna, de a programot néhány elkészült prototípus után törölték. A magyar segédmotor-gyártás ez után csak a 2000-es években, a Gaia nevű motorral éledt fel.

Berva VT50 képtár

13berva.jpg 18 0.preview.jpgBerv panni.jpg

VeteranBanner2012b.jpg

Források, hivatkozások

VeteranPark-logo-webes.png Backtop.jpg