DKW RT 125
|  |
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
IsmertetőAz RT 125 volt a leginkább másolt motorkerékpár a világon, mivel a vonatkozó szabadalom a WWII-t követően megszűnt. Körülbelül ötmillió példányt gyártottak világszerte, illetve ha a Honda Super Cub mennyiségével számítjuk, mintegy 6 millió készült a világon.
A kétütemű motor letisztult és egyszerű konstrukciója, jó hatásfokot és üzembiztonságot nyújtott a felhasználóknak. Minden RT 125-ös model léghűtéses egyhengeres - kétütemű motor, lapos dugattyúval (nincs terelőgát) lett kialakítva, viszont a "Schnürle" elrendezésű átömlő csatornák huroköblítése biztosítja a munkavégzési ütemek megbízhatóságát. Ezen tulajdonságok, valamint az hengerfej egyszerű égéstér kialakítása, tovább javítja a sűrítési arányt illetve az adott köbtartalomból kihozható teljesítményt. A méretek: furata 52 mm, a lökete 58 mm, és így lökettérfogata 123 cm3. A modelltől és évjárattól függő teljesítmény 4,75-6,5 LE között volt. A motor öntöttvas hengert és alumínium hengerfejet kapott, egy blokkban a 3 v. 4 fokozatú sebességváltóval. A főtengelyen feszültség-szabályzóval ellátott 6-voltos dinamó kapott helyet, a keverék ellátást egy egytorkú porlasztó biztosította, egy úszóház és egy tűszelep segítségével.  Mind a főtengely és a váltómű, mind a sebességváltó és a hátsó kerék fogaskerekei között görgős láncok biztosítják a kapcsolatot. Az erőátvitel a hajtómű-kialakításától függően három vagy négy fokozatú. A váltómechanizmus léptetővillás elrendezésű. A kétütemű motor kenését a benzin-olaj keverék biztosította, a keverési arány olaj-benzin 1:25-1:40. A maximális sebesség típustól függően 75 és 90 km/h között volt.
TípustörténetAz RT 125 típust 1939-ben vezette be a DKW, akkor a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártója. A motorkerékpár az RT 100 (1934) modellen alapult. AZ RT 100-as 2 ½ Le-s kismotorja ismert gép volt a 100 cm3-es kategóriában, egyszerű kezelhetősége, három fokozatú váltója és megjelenése, gy "igazi" motorkerékpár élményét nyújtotta, az ára pedig csak 345 birodalmi márka volt. Az utolsó "polgári" modellként a második világháború előtt 1939-ben, az RT 125 került bevezetésre. A legfontosabb újítás elsősorban a nagyobb, teljesen új motorkonstrukció, az újonnan létrehozott 125 cm3-es kategóriában. Egy 6V-os dinamó akkumulátoros gyújtással, 4,75 LE teljesítmény, ami lehetővé tette a 80 km/h maximális sebességet. A motorkerékpár fogyasztása átlagosan 2,5 l/100 km és az ára 425 birodalmi márka (akkor a havi bruttó fizetése egy általános iskolai tanárnak). Utasülés és sebességmérő is rendelkezésre állt. A motort csak fekete színben gyártották. A 3 sebességes lábváltóval és kézi működtetésű tengelykapcsolóval könnyen mozgásba hozhatták, a mintegy 70 kilogramm üres tömegű motort. A motor teljesítményében és árában is jobb volt, mint sok konkurens modell. Az 1939-es NSU 125 ZDB teljesítménye, a 122 cm3 űrtartalom mellett 4 LE, végsebessége 70 km/h volt, ára pedig 5 márkával több, mint az RT 125 motorkerékpáré. Ezzel a technikai megközelítéssel sok éven át folytatódott az RT 125 sikere, mert ez a gép volt az alapja a második világháború utáni újrakezdésnek, mind a fő gyárban Zschopauban (Szászország), mind az ingolstadti gyárban (Bajorország) Népszerűsége, technikai és üzemeltetési tulajdonságai miatt, a 100-200 cm3-es kategóriában töretlen volt. Az ára pedig még közkedveltebbé tette ezt a meglehetősen sportos kis hétköznapi gépet.
KortársakMár a háború küszöbén, mind az RT 100-ast és RT 125-öst, másolták Angliában. A Royal Enfield 1939-ben megépítette a RE modellt, az úgynevezett "Flying Flea" (repülő bolha) könnyű motorkerékpárt. A fa ládákba csomagolt "Flying Flea"-t repülőgépeken szállították és ejtőernyővel dobták le a brit szárazföldi és légi-desszantos egységek számára. 1939 folymán a WSK Lengyelországban, illetve a Jawa az egykori Csehszlovákiában épített RT 125 motorokat, mint engedélyezett változatokat. A második világháború után megszűnt a szabadalom, és az RT 125 vált a legtöbbet másolt motorkerékpárrá a világon. Számos neves gyártó másolta a motorkerékpárt egészében, vagy egy-egy jelentős részlete, konstrukciós elve miatt. Már 1946-ban megjelent, a szovjet K 125, amit a leszerelt Zschopui gépsorokon gyártottak. 1948-ban jelent meg a Harley-Davidson Hummer "125 S" a "Super", vagy egyszerűen "Harley-Davidson 125" a piacon, a brit BSA Bantam, a szovjet Moskva M1A, illetve a Yamaha YA-1 (az első Yamaha motorkerékpár) az RT 125 másolataiként. Az RT előállítási jogai a reprodukciót illetően, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió számára, a WWII utáni jóvátétel okán, legális volt. A Zschopau-i üzem gyártósorait nagyrészt lebontották, a gépeket és készleteket a győztesek szövetséges országaiba szállították. Más gyártók is kopírozták az RT 125 motort, többek között Olaszországban a Moto Morini a "125 Turismo" (1946-1953), valamint Mival és a magyar Csepel (1947-1954) modelljeivel. Lengyelországban három gyártó volt, aki készített másolatot az RT 125-ről. Az SHL (motorkerékpár márka) M02, M03 és M04-t, a Sokol, a Model 125 és M01-t, a WSK a modell M06-t. Az SHL M11 - és WSK M06 motor tervezése, a DKW motorkerékpár-motor konstrukción alapult, míg a többi részletet a lengyel tervezők készítették. Másolatok keletkeztek a gyártók továbbfejlesztései nyomán is. Lengyel-indiai együttműködés révén is készültek motorok. 1962-től India márkanév alatt a Rajdoot gyártott különböző változatokat, egészen 2005-ig. Ezek eredetileg egy licencelt változatai voltak a lengyel SHL M11-nek. Jelenleg (2012) a Minsk Moto gyárt három különböző modellt, melyek továbbfejlesztései az 1951-ben, Minszkben gyártott M1A Moskva motornak. Németországban a becslések szerint 450 000 RT 125 készült, a világon pedig több mint öt millió.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Wehrmacht modellA DKW RT 125-1 a fegyveres erők számára, az 1943-1944 modell évtől RT 125-A (erősített kivitel) 1941-ben a termelés a könnyű kivitelű RT gyártására irányul, hogy a hadsereg felé a kínálat nagyobb legyen, az NZ 350-1 mellett. Mivel az NZ 350-1 modell menetkész tömege 175 kg volt, és túl nehézkesnek bizonyult a gyors előretörésnél, a katonaság inkább egy könnyebb motorkerékpárt helyezett az előtérbe. 1943-ban az RT 125, kisebb módosításokkal és megerősítésekkel újabb verzióban jelent meg RT 125-A néven. A változások az RT 125-1-hez képest nagyobb tárolóhelyet biztosít, a vázkeret megerősített kivitelben készül (hasonlóan az NZ 350-1-hez), a Vortex levegőszűrő szintén az NZ 350-1 szerint kialakítva, teljesen öntöttvas motorblokk, a sebességmérő ISGUS típusú, tekercsrugós teleszkópos villa a trapéz lengőkaros helyett(a polgári modell felfüggesztése), a festékszín 1943-tól, katonai egység szín code 43(sötét sárga) vagy olajzöld. A termelési terv havonta 600 példány.  A motorkerékpár üres súlya 91 kg, a bruttó súlya legfeljebb 240 kg. A motor nagyon könnyű és fürge, de elég erős ahhoz, hogy a gyorsan előrenyomuló hadsereg fegyvereseit szállítsa, illetve futárszolgálati feladatokat lásson el. Körülbelül 12.000 járművet szállítottak le a háború folyamán a Wehrmacht részére. 1945 márciusáig összesen 165200 motorkerékpár készült. A DKW RT 125-A és a DKW NZ 350_1 voltak azon típusok, amelyek a háború ellenére is folyamatosan készültek a Wehrmacht megrendelésére.
|
Galéria
Források, hivatkozások
|
