Enzo Ferrari
|  |
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
| (Egy közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 25. sor: | 25. sor: | ||
== Kapcsolódó hivatkozások == | == Kapcsolódó hivatkozások == | ||
| + | |||
* [http://www.italiaspeed.hu/cikk.php?op=print&id=107 Enzo Ferrari élete] | * [http://www.italiaspeed.hu/cikk.php?op=print&id=107 Enzo Ferrari élete] | ||
* [http://5mp.eu/web.php?a=ferraritortenet&o=nRFRbfUFxm Ferrari története] | * [http://5mp.eu/web.php?a=ferraritortenet&o=nRFRbfUFxm Ferrari története] | ||
| + | |||
| + | <meta name="keywords" content="Enzo Ferrari"></meta> | ||
| + | <meta name="description" content="Enzo Ferrari - Oldtimer autók, motorok egyéb járművek a VeteránPark közösségi portálon. Kedveli a veterán járműveket? Ossza meg velünk tapasztalatát!"></meta> | ||
A lap jelenlegi, 2010. augusztus 31., 07:35-kori változata
| Enzo Ferrari | |
| Született | 1898. február 20. |
| Elhunyt | 1988. augusztus 14. |
| Kapcsolódó márka | Ferrari; Alfa Romeo |
Enzo Ferrari fiatalon elvesztette édesapját és bátyját az első világháború alatt, ezért ideje korán kimaradt az iskolából, és autóversenyzőként próbált szerencsét.
1919-ben a CMN (Costruzioni Meccaniche Nazionali) csapatban kezdte meg pályafutását, de a várt sikerek elmaradása után, 1920-ban az Alfa Romeo csapatához szegődött. A konstruktőri feladatok mellett versenyzőként is sokkal nagyobb sikereket ért el, és 1923-ban a ravennai futamon elnyerte az ágaskodó ló jelvényt ábrázoló díjat, melyet 1932 óta a Ferrari autók védjegyeként ismerünk. 1924-ben a pescarai Coppa Acerbo verseny győzelmén felbuzdulva a csapat megpróbálta komolyabb versenyeken is elindítani Ferrarit, de ő inkább a csapat irányításában kamatoztatta tehetségét, majd 1929-ben létrehozta a Scuderia Ferrari versenyistállót, mely akkor még az Alfa Romeo csapataként szerepelt a futamokon.
1940 után már saját neve alatt tervezett és gyártott autókat, majd 1950-ben a Ferrari önálló istállóként jelent meg a száguldó cirkusz porondján.
Az 1960-as évek elején a vállalat anyagi problémákkal küzdött, ezért Ferrarai megengedte, hogy a Fiat részvényeket vásároljon a cégben, majd 1963-ban Ford is megpróbálta kivásárolni Ferrarit a vállalatból, ám hosszas tárgyalások után a megállapodás mégsem jött létre, és csak tovább folytatódott a két csapat vérre menő küzdelme.
Ferrarinak a karrieréhez hasonlóan a magánélete sem volt viharoktól mentes, hisz feleségétől született fiát Alfredo Ferrarit (Dino) már 24 éves korában elvesztette. 1945-ben azonban szeretőjétől újabb fia született (Piero), akit viszont felesége iránti tiszteletből csak annak halála után vállalt fel a nyilvánosság előtt, és tett meg vállalata alelnökének.
A tehetséges autóversenyző és konstruktőr halának körülményei sem mondhatók mindennaposnak. Halálának valós dátuma után két nappal jelentették csak be a tényt a nyilvánosság előtt, kompenzálva ezzel születésének két nappal későbbi regisztrációját.
Kapcsolódó hivatkozások