Ford
|  |
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
| Ford | |
 | |
| Ford logó 1912-ből. | |
| Alapítva | 1903. június 16. |
| Alapító | Henry Ford |
| Székhely | Dearborn, Michigan, USA |
| Kulcsemberek | Lee Iacocca, Galamb József |
| A(z) Ford weboldala | |
Tartalomjegyzék |
Veterán Ford márkatörténet
A Ford Motor Company jelenleg is amerikai multinacionális nagyvállalat, amit Henry Ford 1903. június 16-án Lansingben alapított 11 társával együtt, mindössze 28 000 dollár készpénzből. Akkor még Ő sem gondolta, hogy a világ egyik legnagyobb ipari vállalatát, a második legnagyobb autógyárát hozzák létre, melynek fejlődése szorosan összekapcsolódik Amerika XX. századi ipari fejlődésével. A Ford Motor Company hírnevét 1901-ben egy Ford által épített autó groce pointi futamgyőzelme alapozta meg. Ford azonban nem a versenyvonalat vitte tovább a cégben, az volt a célja, hogy megfizethető autókkal árassza el a világot.
Az első Ford gépkocsit egy chicagói fogorvos, egy bizonyos Mr. Pfennig vásárolta. Ezzel a Ford megtette az első lépést, hogy a világ egyik vezető autógyártójává nője ki magát. 1914-re már minden második autó a Ford gyárból került ki.
Henry Ford irányításával az első 15 hónapban 1700 autó hagyta el a gyárat. A gépkocsik 1903 és 1908 között az ábécé első 19 betűjét viselték. A korai gyártmányok közül az első sikeres modell az "N-modell" volt, mely egy kicsi és könnyű négyhengeres autó volt és 500 dollárért árulták. Az 1908-as év folyamán aztán megjelent a legendás "T-modell", melyből az elkövetkező tizenkilenc évben több mint 15 millió darabot adtak el. Amerika nem kevesebbet köszönhetett a "T-modellnek", mint azt, hogy elindulhatott a városiasodás útján.
A Ford elsőként alkalmazta a futószalagos gyártást, melynek köszönhetőn ugrásszerűen megnőtt a vállalat termelékenysége. A Galamb József által tervezett Ford T-modell (vagy Model-T) 1908-ban került a piacra, sikeres a tömegtermelés révén elért kedvező árnak köszönhette; egy-egy kocsi más gyárakhoz képest rekordidő alatt készült el, nem volt szükség az alkatrészek utólagos egymáshoz igazítására. A típust a 20-as évek végéig gyártották, addigra azonban az amerikai közönség már új, merészebb formák után vágyott. Így született meg a Ford A-Modell, melynek megjelenése után nem sokkal a V8 motorral szerelt verzió is bemutatkozott.
A Ford 1911-ben alapította meg a Ford Europe-ot, melynek két fő központja Németországban, illetve az Egyesült Királyságban volt. A Ford Europe teljesen önálló cégként, önálló modellpalettával látta el az európai autóvásárlókat.
1925-ben jött létre a Ford Australia, mely önálló modellkínálattal 1934-ben jelentkezett először (korábban csak márkaképviseletként, illetve a Ford T-Modellek gyártójaként működött).
A fokozatos növekedés külföldi terjeszkedést tett szükségessé. A Ford Motor Company az első külföldi gyárat Kanadában, Walkerville-ben alapította. A Ford autók az autópiac minden kategóriájában uralták a piacot. Az első komolyabb európai megjelenést az 1931-ben, Kölnben megnyitott gyár jelentette.
1942-ben a Ford Motor Company is, mint minden más amerikai gyár a haditermelésre állt át. A háborús termelési program eredményeként a gyár több mint 8000 bombázó repülőgépet, 5700 repülőmotort és mintegy 250 ezer dzsipet, tankot és más háborús gépet szállított az Egyesült Államok hadseregének.
Az újabb modellek sikeresen voltak ugyan, ám Ford nem alakította, de még csak nem is követte az autótechnika fejlődését, így kezdtek visszaesni az eladások. A céget az unoka, Henry Ford II. vette át akkor, amikor a Ford már havonta 10 millió veszteséget könyvelt el. A céget Lee Iacocca segítségével sikerült talpra állítani, újabb sikeres modellek jelentek meg, például a legendás Ford Mustang első szériája.
A Ford mint konszern több autómárkát is a magáénak mondhat. Amerikaiak közül a Lincolnt, a Mercuryt, valamint az ez utóbbihoz tartozó Cougart. Ezen márkák kínálatában saját autókon kívül többször az anyacég modelljeivel megegyező autók is szerepeltek, illetve szerepelnek. 1958 és 1960 között létezett az Edsel is. Ez Henry Ford fiának keresztneve volt eredetileg, mivel ő alapította a márkát. A gyenge eladások miatt azonban két év múlva meg is szűnt az Edselek gyártása.[1]
Külföldi márkák közül jelenleg a Volvo tartozik a konszernhez. Korábban birtokolta az Aston Martint (1989-2007), ahogy a Jaguart és a Land Rovert is, amit 2008-ban adott el az indiai Tata cégnek. Ezen kívül kapcsolata volt, illetve van az orosz GAZ-zal, valamint a japán Mazdával.
Nevezetes modellek
A-modell
A Ford első modellje az 1903-ban elkészült A-modell volt. Kétüléses kocsitestét 1668 köbcentis, 8 lóerős, kéthengeres boxermotor hajtotta. Fejlesztése 28 ezer dollárba került, két év alatt 1750 darabot adtak el 750 dolláros áron.
T-modell
A Ford első nagy sikere a T-modell, amelyen tréfásan Tin Lizzienek is neveztek, 1908 és 1927 között volt gyártásban. A tervezésében Harold Wills mellett két magyar szakember is részt vett: Galamb József és Farkas Jenő. Az autó bolygóműves sebességváltója és elektromos gyújtóberendezése Galamb elgondolásai szerint készült. Ugyancsak ő szervezte meg a gépkocsik előállítását, forradalmasítva a termelést: a kezdeti tíz percet követően, a gyártás csúcspontján mindössze 10 másodpercenként készült el egy T-modell.
A T-modell orrában egy 177cui-es (2900 cm³) négyhengeres motor kapott helyet, amely 20 LE teljesítmény leadására volt képes, a végsebessége 45 mph (72 km/h) volt.
Ez volt az első sorozatgyártású, gyártósoron készült autó, amellyel a középosztályt célozták meg. Gyakran idézik a következő mondatot Henry Fordtól: "A vevőnk bármilyen színben megrendelheti autóját, feltéve, hogy a szín fekete." Valójában a T-modelleket 1908 és 1914 között, valamint 1926-27-ben más színben is lehetett rendelni. Egyes vélemények szerint a fent idézett kijelentés oka az volt, hogy a korabeli fekete festék sokkal hamarabb megszáradt, mint a színes változatok, ezért a gyártás is gyorsabban ment, több autót tudtak előállítani.
A T-modell végül akkora siker lett, hogy 1917 és 1923 között a Fordnak egyáltalán nem volt szüksége reklámra, az évek során pedig összesen 15 millió darab autó készült el.
Az első mozgó szerelőszalag
Henry Ford 1913-ban tervezte meg az első mozgó összeszerelősort, amivel forradalmasította a Ford T-modell gyártási folyamatát. Az első Ford gyárban, amely az Egyesült Államokbeli Michigan államban, Highland Parkban volt, felállított összeszerelősor a tömegtermelési módszerek mércéjévé vált az egész világon.
A kezdetekkor a Ford vállalat ugyanazzal a módszerrel gyártotta az autókat, mint bármely más cég - egyszerre egyet, úgy mint a házépítésnél. Az autó a teljes gyártási folyamat során a földön állt, miközben a szerelők és azok segítői elmentek a különböző alkatrészekért, majd visszatértek az autóhoz, és az alvázból kiindulva így rakták össze az autót. Később az autókat szerelőpadokon rakták össze, amelyeket az egyik csoport munkástól tovább lehetett vinni a következőhöz. Ez bizonyos mértékben felgyorsította a gyártási folyamatot, de Fordnak továbbra is szakképzett munkáscsoportokra volt szüksége a "kézzel gyártott" autók összeszereléséhez.
Első lépésként a gyárban dolgozó munkásokat előre kijelölt munkaállomásokon helyezték el, és az alvázhoz erős kötelet rögzítettek. Ezt azután egy egyenes vonal mentén húzták végig, az egyes munkaállomásoknál sorban megállva, amíg a jármű végül el nem készült. A szakképzett munkaerőtől való függőség csökkentése érdekében Henry csereszabatos alkatrészeket alkalmazott, amiket a szakképzetlen munkások is könnyen össze tudtak szerelni. A kísérletek gravitációs csúszdákkal és görgősorokkal folytatódtak tovább. Az utolsó lépést a mozgó végső szerelősor létrehozása jelentette. Az autó a puszta alvázból indulva végighaladt az összeszerelősoron és sorban az összes munkaállomáson, míg végül a saját erejéből legördült a teljesen összeszerelt autó. Az összeszerelősor mentén fekvő ellátósorokat úgy hangolták össze, hogy a megfelelő időben biztosítsák a megfelelő alkatrészeket.
A pontosság, folyamatosság és sebesség ezen kombinációja megteremtette a világon a tömegtermelést. A Highland Parkban a T-modellek gyártása rekordszintet ért el. Ezután minden egyes munkanapon 10 másodpercenként egy kész autó gördült le a szerelősorról.
Nyitás Európa felé
A Ford Motor Company 1967-ben alapította meg európai részlegét Ford Of Europe néven. A 70-es évek elején egyre nagyobb kereslet mutatkozott a kisebb autók iránt, az 1973-mas arab-izraeli háború, valamint az ezt követő olajválság egyértelművé tette, hogy a Fordnak is elő kell rukkolnia egy ilyen irányú igényeket is kielégítő járművel. Henry Ford ellenezte a kis autó terveit, kedvenc szavajárása a következő volt: "Kis kocsi, kis profit". Lee Iacocca nyomására azonban belátta, hogy ha Amerikában nem is, Európában van értelme fejlesztésbe fektetni a pénzt. Az 1976-ban megjelent Ford Fiesta egy kis méretű, első kerék hajtású autó lett, és átütő sikert aratott Európában, mint ahogyan a korábban a Ford Mustang is az USA-ban.
A siker láttán az volt a terv, hogy a Ford Fiesta egy kissé átdolgozott változatát Wolf néven az 1979-es modellévtől Amerikában is forgalmazzák, azonban a négyhengeres motorok, és az ezekhez kapcsolódó sebességváltók gyártásához szükséges új üzemek felépítése 500 millió dolláros fejlesztést igényelt volna. Henry Ford nem mert ekkora kockázatot vállalni, így a Ford nem tudta felvenni a versenyt a japán import kisautókkal.
Az 1990-es években a Ford Zetec motorjainak fejlesztésében a Yamaha és a Mazda is részt vett, valamint a Ford Probe modell is Mazda alapokra épült.
Ford of Britain
A Ford of Britain (hivatalosan a Ford Motor Company Limited )egy angliai leányvállalata a Ford of Europe cégnek, amely a Ford Motor Company leányvállalata. A vállalkozás 1909-ben alakult és a létesítő okirat szerinti székhelye Brentwood, Essex.
A Ford of Britain három fő gyártási hellyel rendelkezik az Egyesült Királyságban, Bridgend (benzinmotor termelés), Dagenham (dízelmotor gyártás) és Halewood (sebességváltók). A kutatási és fejlesztési részleg Duntonban (Essex) van, több mint 3000 mérnököt foglalkoztatva.
Ford of Europa
A Ford Európa 1967-ben jött létre a Ford Motor Company Limited és a Ford-Werke GmbH (Köln, DE) egyesülő vállalkozásaikként.
Veterán Ford autók
I. világháború előtti oldtimer Ford modellek
- Ford A-modell (1903-1904)
- Ford AC-modell (1903-1904)
- Ford B-modell (1904-1905)
- Ford C-modell (1904-1905)
- Ford F-modell (1905-1906)
- Ford K-modell (1906-1908)
- Ford N-modell (1906-1908)
- Ford R-modell (1907-1907)
- Ford S-modell (1907-1909)
- Ford T-modell (1908-1927)
- Ford A-modell (1927-1931)
I. és II. világháború közötti oldtimer Ford modellek
- Ford Y modell (1932-1937)
- Ford Köln (1933-1936)
- Ford Eifel (1935-1939)
- Ford V8 (1935-1940)
- Ford V8-40 (1933-1934)
- Ford V8-40 (1933-1934)
- Ford V8-40 Fordor (1933-1934)
- Ford 7W modell (1937-1938)
- Ford 7Y modell (1938-1939)
- Ford 2GA (1942-1942)
II. világháború utáni oldtimer Ford modellek
- Ford Taunus (1948-1982)
- Ford Capri (1969-1984)
- Ford Escort (1968-1980)
- Ford Granada (1975-1985)
- Ford Consul (1972-1975)
- Ford Fiesta (1976-1983)
- Ford Transit (1965-1977)
- Ford Thunderbird (1954-1966)
- Ford Mustang (1964-1970), (1971-1973), (1974-1978), (1979-)
- Ford GT40 (1964-1970)
Európai Ford modellek
- Ford Model T (1913–1927)
- Ford Model A (1928–1931)
- Ford Model B (1932–1935)
- Ford Model Y (1932–1937)
- Ford 7Y (1937–1939)
- Ford V8 (1932–1939)
- Ford Model C Ten (1935–1937)
- Ford 7W (1937–1938)
- Ford Anglia (1939–1967)
- Ford Prefect (1939–1961)
- Ford V8 Pilot (1947–1951)
- Ford Consul (1950–1962)
- Ford Zephyr (1951–1972)
- Ford Zodiac (1954–1972)
- Ford Popular (1953–1962)
- Ford Escort/Squire (1955–1961)
- Ford Consul Classic (1961–1963)
- Ford Consul Capri (1961–1964)
- Ford Cortina (1962–1982)
- Ford Corsair (1963–1970)
- Ford Escort (1968–2000)
- Ford Capri (1969–1986)
- Ford Granada (1972–1994)
- Ford Fiesta (1976–Present)
- Ford Sierra (1982–1993)
Kapcsolódó Ford hivatkozások
- A Ford története (angol)
- A futószalag bevezetése a Ford gyárban (cikk a 90. évforduló kapcsán)
- Galamb József a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján