Ford Thunderbird
|  |
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
(Új oldal, tartalma: „{{Autó | név = Ford Thunderbird | kép = | képméret = | képaláírás = | gyártó = Ford | gyártás helye = Detroit, USA | év = 1954-1966<!-- tól-ig --> | da…”) |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Autó | {{Autó | ||
| név = Ford Thunderbird | | név = Ford Thunderbird | ||
| - | | kép = | + | | kép = Veteran-Ford-Thunderbird-oldalrol.jpg |
| - | | képméret = | + | | képméret = 250 px |
| - | | képaláírás = | + | | képaláírás = Egy 1958-as Ford Thungerbird az Álomautó Múzeumból. |
| gyártó = [[Ford]] | | gyártó = [[Ford]] | ||
| gyártás helye = Detroit, USA | | gyártás helye = Detroit, USA | ||
| 39. sor: | 39. sor: | ||
A [[Ford]] nem sokáig késlekedett az ellencsapással: az 1954-es Detroiti Autókiállításon megjelent a csinos, kétüléses Thunderbird roadster, amely nevét egy a bőséges esőzésről és jólétről gondoskodó indián istenségről kapta. A Thunderbird a Fairlane szedán megkurtított alvázára épült, de egy átlagos Fordnál majdnem 30 centivel rövidebb és jóval alacsonyabb volt. Elhagyták az akkoriban szokáspos kétárnyalatú fényezést, és a krómdíszítéseket is a minimumra csökkentették. Ráadásul a Thunderbird levehető, műanyagból készült keményteteje és puhább futóműve miatt jóval kényelmesebb volt, mint az import-sportkocsik. | A [[Ford]] nem sokáig késlekedett az ellencsapással: az 1954-es Detroiti Autókiállításon megjelent a csinos, kétüléses Thunderbird roadster, amely nevét egy a bőséges esőzésről és jólétről gondoskodó indián istenségről kapta. A Thunderbird a Fairlane szedán megkurtított alvázára épült, de egy átlagos Fordnál majdnem 30 centivel rövidebb és jóval alacsonyabb volt. Elhagyták az akkoriban szokáspos kétárnyalatú fényezést, és a krómdíszítéseket is a minimumra csökkentették. Ráadásul a Thunderbird levehető, műanyagból készült keményteteje és puhább futóműve miatt jóval kényelmesebb volt, mint az import-sportkocsik. | ||
| + | |||
| + | <gallery> | ||
| + | Fájl:Veteran-Ford-Thunderbird-elolrol.jpg | ||
| + | Fájl:Veteran-Ford-Thunderbird-motor.jpg | ||
| + | Fájl:Veteran-Ford-Thunderbird-belso.jpg | ||
| + | Fájl:Veteran-Ford-Thunderbird-oldalrol.jpg | ||
| + | </gallery> | ||
| + | |||
A motorháztető alatt 4,8 literes felülszelepelt [[V8]]-as terpeszkedett, amely [[Holley]] gyártmányú, négytorkú porlasztója segítségével háromfokozatú kéziváltóhoz kapcsolva 193, míg az opciós Fordomatic automata váltóval 198 lóerőre volt képes. 1956-ra már a leggyengébb motor is 215 lóerő teljesítményre volt képes, míg az 5,1 literes csúcsmodell 340-re. | A motorháztető alatt 4,8 literes felülszelepelt [[V8]]-as terpeszkedett, amely [[Holley]] gyártmányú, négytorkú porlasztója segítségével háromfokozatú kéziváltóhoz kapcsolva 193, míg az opciós Fordomatic automata váltóval 198 lóerőre volt képes. 1956-ra már a leggyengébb motor is 215 lóerő teljesítményre volt képes, míg az 5,1 literes csúcsmodell 340-re. | ||
A lap jelenlegi, 2011. augusztus 5., 09:49-kori változata
| Ford Thunderbird | |
 | |
| Egy 1958-as Ford Thungerbird az Álomautó Múzeumból. | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford |
| Gyártás helye | Detroit, USA |
| Gyártás éve | 1954-1966 |
Veterán Ford Thunderbird típustörténet
A Ford Thunderbird megszületésében nem kis szerepe volt az európai sportautó gyártás új irányainak. A második világháború után az Európából hazatérő katonák csinos menyecskékkel és vonzó sportkocsikkal tértek haza.
A döntően Nagy-Britanniában gyártott, kis kétüléses roadsterek felpezsdítették az amerikai autópiacot. Az MG, a Jaguar, a Triumph és társaik az amerikai autógyárakat is elgondolkodtatták. A General Motors lépett először, s 1953-ban megjelent a Chevrolet Corvette.
A Ford nem sokáig késlekedett az ellencsapással: az 1954-es Detroiti Autókiállításon megjelent a csinos, kétüléses Thunderbird roadster, amely nevét egy a bőséges esőzésről és jólétről gondoskodó indián istenségről kapta. A Thunderbird a Fairlane szedán megkurtított alvázára épült, de egy átlagos Fordnál majdnem 30 centivel rövidebb és jóval alacsonyabb volt. Elhagyták az akkoriban szokáspos kétárnyalatú fényezést, és a krómdíszítéseket is a minimumra csökkentették. Ráadásul a Thunderbird levehető, műanyagból készült keményteteje és puhább futóműve miatt jóval kényelmesebb volt, mint az import-sportkocsik.
 |
 |
 |
|
A motorháztető alatt 4,8 literes felülszelepelt V8-as terpeszkedett, amely Holley gyártmányú, négytorkú porlasztója segítségével háromfokozatú kéziváltóhoz kapcsolva 193, míg az opciós Fordomatic automata váltóval 198 lóerőre volt képes. 1956-ra már a leggyengébb motor is 215 lóerő teljesítményre volt képes, míg az 5,1 literes csúcsmodell 340-re.
A Thunderbirdből első évben több, mint 16000 darab fogyott - ezzel kategóriájának éllovasa lett. 1956-ra éppen ezért nem sokat módosítottak a bevált recepten: a pótkereket áthelyezték az autó farára, s ezzel kapcsolatban áttervezték a hátsó lökhárítót. Az '56-os modellévben újabb 15000 Thunderbird-t sikerült értékesíteni, ám ez csak apró cseppnek számított a Ford évi többszázezres termeléséhez képest.