Ford Granada
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
a (→Források, hivatkozások: hiv) |
(→Mark I (1972-1977): adatok) |
||
56. sor: | 56. sor: | ||
=== '''Mark I (1972-1977)''' === | === '''Mark I (1972-1977)''' === | ||
[[Fájl:Granada-Mk1-collage.jpg|720px|center]] | [[Fájl:Granada-Mk1-collage.jpg|720px|center]] | ||
+ | [[Fájl:Granada-Mark1.png|right]]'''Fordítás alatt''' | ||
+ | A március 1972 megjelent Granada sikerült a brit Ford Zephyr , és a német P7-sorozat , mint a Ford európai luxusautó áldozatul. Eleinte kisebb modellek a tartományban hívták a Ford Consul . Ez azért lehetett, mert a pert a Granada Group egy nagy brit konglomerátum az idő; azonban ezek alkalmazása az ideiglenes intézkedést nem sikerült fellebbezést, és nem tudták megakadályozni a Ford regisztráció nevét Granada védjegyként [ 5 ] így 1975-on ezek mind úgynevezett Granadas. Az autó hamarosan népszerűvé vált a taxi , a flotta, és a rendőrség használatát. A hagyományos négyajtós limuzin ajánlottak (a hosszú és rövid verzió) mellett egy szokatlan négyajtós "kupé limuzin" (csak 12 épült). | ||
+ | |||
+ | Mechanikailag, az Európai Granada megfelelt a Ford egyezmény, a kezdeti tartományt a Ford Essex V4 egység 2,0 L elmozdulás , valamint az "Essex" V6 motor 2,5 és 3,0 liter kapacitás. Német modell foglalkoztatott Ford Taunus V4-es motor a 1,7 L elmozdulás, vagy a 3.0L V6 Essex, vagy még gyakrabban a "kölni" V6 2.0, 2.3 vagy 2.6 L kapacitás. A V4 később helyébe a Pinto egység. Az autó általában követte mechanikai elrendezésének elődei Ford Zephyr / Zodiac , egy rugós független hátsó, bár elöl MacPherson rugóstagok váltották kettős keresztlengőkaros, bevezetett 18 hónappal korábban a kisebb TC Cortina és Taunus. Azonban a Granada - mint Ford 17M / 20M / 26M - szerepelt dobfék hátul, szemben a Ford Zephyr / Zodiac hátsó tárcsafék. | ||
+ | |||
+ | Az autó elérhető volt egy négyajtós szedán , ötajtós birtok (Turnier), és egy kétajtós Ferdehátú kupé . A korai (1972-1973) coupé némileg eltérő fémlemezek; kifejezettebb kólásüveg stílus . 1974-ben az kupé felülvizsgálták, és egyenesebb vonalak. A kétajtós szedán csatlakozott a tartomány, 1973. május [ 8 ] csökkenti a belépő szintű reklámozott német az autó árát 415 Marks, de a két-ajtós szedán verzió soha nem gyártanak, és nem hivatalosan értékesített az Egyesült Királyságban. A felülvizsgált kupé eladták csak Ghia -trim az Egyesült Királyságban; másutt minden kárpitok minden motor elérhető. Ez volt a fordított a helyzet a TC Cortina és Taunus , ahol a brit modell volt a "koksz-üveg" stílus. A kontinentális Európában, a 1976-1977 Granadas is rendelkezésre álltak a benzinbefecskendezéses Köln V6, termelő 150 LE (110 kW). [ 9 ] | ||
+ | |||
+ | Dél-Afrikában, a Granada Perana V8 által épített Basil Zöld Motors volt keresztül elérhető Ford kereskedők a 302 cu in (4,9 L) Windsor V8 motor, fejlesztése 255 PS (188 kW; 252 LE) és 405 N · m (299 lb · ft) 2600 rpm-en. | ||
=== '''Mark II (1977-1985)''' === | === '''Mark II (1977-1985)''' === |
A lap 2016. február 6., 11:08-kori változata
Tartalomjegyzék |
Ford Granada és Ford Consul modellek (1972 - 1994)
A Ford Granada / Ford Consul modellek 1972 márciusában megkezdett gyártását egy négy éves fejlesztési fázis előzte meg, amely a kölni Merkenich-ben és az angol Duntonban párhuzamosan folyt. A projekt költsége 500 millió német márka volt, ami a Ford eddigi legdrágább, de egyben legalaposabb konstrukcióját eredményezte. A projekt Mark Hummer neve alatt futott.
Az új autó egy rendkívül stabil karosszéria-konstrukcióval rendelkezett, amely egy erős önhordó alvázon nyugodott. A magas fokú biztonsági koncepció részét képezte például az egyedülálló biztonsági kormányoszlop szerkezet: a harmonikaszerűen összecsukható flexibilis csövet a tűzfalon egy acéllap erősítette meg. A felső végén egy irányítható távtartóval összeheggesztették, ami a továbbiakban három műanyag rúddal a pedálrészhez lett erősítve. A belső kormányoszlop mindkét vége műanyag rúddal van összekötve, amelyek egy balesetnél elnyíródnak, így a kormányoszlop összecsúszik.
Kitűnik a rendkívül erős és költséges futómű-konstrukció, amit elől egy masszív futómű segédkeret, dupla trapézlengőkarok, a csavarrugók és a lengéscsillapítók, valamint a keresztstabilizátor alkotnak. Egy alkatrész sem érintkezik közvetlenül a karosszériatesttel. Hátul is új független kerékfelfüggesztést kapott az autó, akárcsak elől, itt is egy segédkerethez vannak rögzítve a lengőkarok, így a hátsó futómű sincs fix összeköttetésben a karosszériatesttel, a lengőkarokra csavarrugókkal és lengéscsillapítókkal fekszik fel a karosszéria. A hátsó futóműkereten kerül rögzítésre a differenciálmű is ami meghosszabbításával elől egy rendkívül rövid és ezáltal rezgésmentes kardántengely alkalmazását teszi lehetővé.
Ford Garanada szériák
Mark I (1972-1977)
Fordítás alattA március 1972 megjelent Granada sikerült a brit Ford Zephyr , és a német P7-sorozat , mint a Ford európai luxusautó áldozatul. Eleinte kisebb modellek a tartományban hívták a Ford Consul . Ez azért lehetett, mert a pert a Granada Group egy nagy brit konglomerátum az idő; azonban ezek alkalmazása az ideiglenes intézkedést nem sikerült fellebbezést, és nem tudták megakadályozni a Ford regisztráció nevét Granada védjegyként [ 5 ] így 1975-on ezek mind úgynevezett Granadas. Az autó hamarosan népszerűvé vált a taxi , a flotta, és a rendőrség használatát. A hagyományos négyajtós limuzin ajánlottak (a hosszú és rövid verzió) mellett egy szokatlan négyajtós "kupé limuzin" (csak 12 épült).
Mechanikailag, az Európai Granada megfelelt a Ford egyezmény, a kezdeti tartományt a Ford Essex V4 egység 2,0 L elmozdulás , valamint az "Essex" V6 motor 2,5 és 3,0 liter kapacitás. Német modell foglalkoztatott Ford Taunus V4-es motor a 1,7 L elmozdulás, vagy a 3.0L V6 Essex, vagy még gyakrabban a "kölni" V6 2.0, 2.3 vagy 2.6 L kapacitás. A V4 később helyébe a Pinto egység. Az autó általában követte mechanikai elrendezésének elődei Ford Zephyr / Zodiac , egy rugós független hátsó, bár elöl MacPherson rugóstagok váltották kettős keresztlengőkaros, bevezetett 18 hónappal korábban a kisebb TC Cortina és Taunus. Azonban a Granada - mint Ford 17M / 20M / 26M - szerepelt dobfék hátul, szemben a Ford Zephyr / Zodiac hátsó tárcsafék.
Az autó elérhető volt egy négyajtós szedán , ötajtós birtok (Turnier), és egy kétajtós Ferdehátú kupé . A korai (1972-1973) coupé némileg eltérő fémlemezek; kifejezettebb kólásüveg stílus . 1974-ben az kupé felülvizsgálták, és egyenesebb vonalak. A kétajtós szedán csatlakozott a tartomány, 1973. május [ 8 ] csökkenti a belépő szintű reklámozott német az autó árát 415 Marks, de a két-ajtós szedán verzió soha nem gyártanak, és nem hivatalosan értékesített az Egyesült Királyságban. A felülvizsgált kupé eladták csak Ghia -trim az Egyesült Királyságban; másutt minden kárpitok minden motor elérhető. Ez volt a fordított a helyzet a TC Cortina és Taunus , ahol a brit modell volt a "koksz-üveg" stílus. A kontinentális Európában, a 1976-1977 Granadas is rendelkezésre álltak a benzinbefecskendezéses Köln V6, termelő 150 LE (110 kW). [ 9 ]
Dél-Afrikában, a Granada Perana V8 által épített Basil Zöld Motors volt keresztül elérhető Ford kereskedők a 302 cu in (4,9 L) Windsor V8 motor, fejlesztése 255 PS (188 kW; 252 LE) és 405 N · m (299 lb · ft) 2600 rpm-en.
Mark II (1977-1985)
Mark III (1985-1994) -Granada- UK, IRL/-Scorpio- Európa más területein
A Ford Granada/Consul változatok ismertetése
A vásárló három különböző karosszéria típus közül választhatott:
- kétajtós Fastback (csapott hátú Limusine)
- négyajtós lépcsőshátú - Limuzin
- ötajtós Turnier (kombi)
Angliában csak három különböző motortípus volt kapható:
- 2,0-l-HC-V4, 82 lóerős
- 2,5-l-HC-V6, 120 lóerős
- 3,0-l-HC-V6, 138 lóerős
A Consul és Consul L modellek szériafelszereltségként 2,0-l-V4 (82 lóerő), vagy kívánság szerint 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral kerültek forgalomba. A Consul GT 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral rendelkezett Granada és Granada GXL szériafelszereltséggel 2,5-l-V6 (120 lóerő), és kívánság szerint 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral került forgalomba. Mialatt Kölnben mind a három karosszériatípust gyártották, a brit Dagenham-ban (Grafschaft Essex) elsőként csak a négyajtós Limuzin debütált. Angliában csak 1972 szeptemberétől volt elérhető az ötajtós Turnier változat. Angliában nem mindig a szokásos "Turnier" nevet viselte, hanem ehelyett "Estate"-nek is hívták. Az osztály viszonylag egyszerű kombija szokatlan volt, lemondtak a Consul alapmodellről és a négyhengeres motorról.
Az élenjáró modellekben, a Zephyr-ben és a Zodiac-ban csak két modell volt:
- Consul L Estate kizárólag 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral
- Granada Estate kizárólag 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral
Ezután Németországban a leggyakrabban vásárolt típus a Consul L négyajtós Limusin lett, 2,0-l-OHC-Motor, 99 lóerős motorral. Már a megjelenés évében rendkívül népszerű volt közvetlen vetélytársainak az Opel Rekord 1900 S „Luxus“, a Mercedes–Benz 200, az Audi 100 LS, és a pár hónappal később feltűnő BMW 520 tekinthető. A Granada és Granada GXL 2,3-l, 2,6-l és 3,0-l nagyvonalú hathengeres modelljeivel szemben az Opel csupán az új Commodore-t, illetve Commodore GS-t és a Mercedes–Benz a 230, 250, 280 modelleket tudta kínálni. A BMW az új 5-ösét még 4 hengerrel és több, mint 2 literes lökettérfogattal kínálta, csak Münchenből tudott a későbbi 7-es öregedő elődje, a BMW 2500, 2800 és 3,0 S versenybe szállni. Az Audi a ’70-es években ezzel a járműkategóriával még nem lépett elő, a modellprogram az 1,8 literes, nagy Audi 100 GL-nél befejeződött.
- Ford Granada MkII & Ford Cologne(Taunus) V6 erőforrás (1962-2011)
A modellkínálatban, az alsóbb kategóriákban mégis volt egy hiány, a Ford szemben a Mercedesz sikeres Diesel modelljeivel – a 200D és 220D (55 és 60 lóerő) – és az új Opel Rekord 2100D-vel (60 lóerő) csupán a 17M-ből ismert 1,7-l-HC-V4 (75 lóerő) motorral rendelkező Consul és Consul L modelleket tudta kínálni. A Fordnál akkoriban a dízel motor inkább a kevésbé igényes Transporter szektorban jöhetett szóba.
A Ford egy különkiadással lépett elő, a Consul GT-vel, a Consul sportváltozatával. A Consul GT mindamellett kiegészítéseket adott a Consul L–hez, egy valamivel sportosabb futómű-beállítást, egyébként ez szériafelszereltség a Consulban, feláras 2,3-l-HC-V6 108 lóerős motor (kívánságra kapható 3,0-l-HC-V6 motorral (138 lóerő), ez más Consul modellekben csak a Kombiban volt elérhető. A Granada modellek változatlanok maradtak, Angliának a Consul GT-t mégis szériafelszereltségként 3,0-l-V6 motorral szállították), acél sport felni, a Granada hűtőrácsa (itt minden feketére fényezve), halogén pótfényszórók, belül a Granada komplett műszerezettsége fordulatszámmérő, olajnyomás- és ampermérő, továbbá egy nagyon művészi könnyítés a kormánykerék küllőin.
Az egész modellsorozat csúcsmodellje a Granada GXL volt: szériafelszereltségként automataváltóval, szervokormánnyal, hátulról is állítható napfénytetővel, vinyl tetővel, hőszigeteléssel, körben zöldre színezett üvegekkel került forgalomba. Az ilyen felszereltséget elsősorban az igényesebb vásárlóknak szánták, erre a ’70-es évek elején alig volt kereslet. A Turnier (kombi) az összes felszereltség típusban (kivéve a Consul GT és Granada GXL) elérhető volt, itt kell megjegyezni, hogy mindkét hazájában (Angliában és Németországban) mindig a piac legnagyobb kombi autója volt. Csomatgtartója a legnagyobb volt, hossza 2,06 m és a kerekek között mértszélessége 1,16 méter, mellyek az egyik európai személyautó sem tudta felvenni a versenyt, a Ford ezt a méretet a mai napig nem tudta újra elérni.
A Turnier (kombi) nem csak nagy volt, hanem néhány intelligens és különösen kényelmes megoldást is hozott: egy akkoriban újításnak számító - manapság már magától értetődő - gáznyomásos csomagtartó-teleszkópot, és egy másik páratlan konstrukciót, a dönthető üléstámlát. Az ülőfelület körülményes állítása helyett, ahogy egyébként szokásos volt, az új, nagy Fordban elsőként az ülőfelület rögzítve volt, helyette az üléstámla volt dönthető. Ezután elég volt egy fogantyút a középső fejtámlán eltolni és egyszerűen ledönteni! Egy elmés konstrukció eredményeként egy golyóscsapágyas szánka által automatikusan ledönthetőek lettek az üléstámlák és így – a gigantikus méretekből adódóan - egy asztallap nagyságú és simaságú, óriási rakodóterületet lehetett létrehozni. A vásárló a Consul Turnier-rel egy erős, nagy kombit kapott a munkájához, illetve esténként és hétvégenként egy elegáns magánautóvá változott és állt a tulajdonos rendelkezésére. A Consul L Turnier és különösen a Freizeit-Consul kínálkozott a nagycsaládosok és a nagy csomagteret igénylő hobbival rendelkező kiscsaládosok számára, míg a Granada Turnier, mint luxuskivitelű Globetrotter (világjáró) máig különösen erős húzóeszköze a nagy lakókocsiknak, nagy vitorlásoknak és a ló-szállító utánfutóknak, így ezen feladatok elvégzéséhez igen jó vételnek számított.
Már egy évvel a gyártás megkezdése után, 1973 márciusában, mint kiegészítő karosszériatípus megjelent a kétajtós Limusine. Ez a típus csak Németországban volt kapható, de itt minden modellverzióban, kivéve a nemesebb Granada GXL-t. A kétajtós Fastback (csapott hátú) Limusine-t hamarosan átkeresztelték "Coupé"-vá. Ugyanakkor a motorprogram kifejlesztett egy különlegességet a német piac számára: kizárólag a Consul és a Consul L modell azonnal szállítható volt az eredeti kiöregedő 17M P5-ből származó 1,7-l-LC-V4 (65 lőerő) motorral, ami használható volt normál benzinnel. Persze nem volt mindig megfelelő a motorizáltság, de ennek ellenére a Consul mégis élénkebb volt, mint egy diesel Mercedes, aminek a legerősebb csúcsverziója a 240 D, 65 lóerővel bírt. Ezen felül, kívánságra, minden modell rendelhető volt fejtámlával az első ülésen.
1974 januárjától a Coupét egy átdolgolgozott verzióban kínálták. Ez az európai szájíz számára megszokottabb volt, egy letisztultabb vonalú autót eredményezett. Ugyanakkor a C-oszlopot és a hátsó oldalablakokat is átdolgozták, ezek behelyezési technikája többé már nem a ragasztás volt (amivel soha nem tudtak elég pontos kapcsolatot létrehozni), hanem újra, mint a régi M-modelleknél a csavarozás.
Mindemellett az emblémák az első sárvédőkre kerültek, amiben a lökettérfogat adatok is helyet kaptak, nagy krómozott betűkkel.Mialatt a Granadát most ugyanolyan méretnél Granada XL-re keresztelték, megkapta a Consul L felszereltséget. Az 1973. szeptemberében megismert Taunus L a - Taunus ’74 modellsorozat tagja - az „L” betű helyett a faron szintén egy kicsi emblémát kapott, amiben egy lendületes „L” szerepel és egy kis kézírásos „de luxe“ felirat került alá, miáltal a kapcsolat az „örökössel” az öregedő 17M „de luxe” modellel ismét világosabb, láthatóbb lett. Egy hagyomány, ami csak 1994 nyarán az utolsó Scorpio CLX-lel tűnt el végérvényesen.
1974 február - A Ford új zászlóshajója, a Granada Ghia
Már a megelőző év szeptemberében, a Frankfurt am Main-i IAA-n bemutatták a Granada Ghia-t mint stílustanulmányt. Akkoriban az autó még mint az elődje, a 26M, dupla fényszórókkal és egy impozáns hűtőráccsal rendelkezett az amerikai Lincoln Continental stílusában, ami egyenesen és büszkén feküdt rá a hosszú motorháztetőre. A szériamodell ezután a hagyományos, négyszögletes Granada-fényszórókkal és egy lényegesen szolidabb külsővel érkezett.
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs in safe mode. |
A Granada Ghia egy speciális, kiszélesített oldal-díszlécet kapott, a hátsó lámpatestek közötti felületet műbőrrel borították, ugyanúgy, mint a B-oszlopot. A kormánykerék belső része az autó színét kapta, a FORD felirat egyenként álló nyomtatott betűi a motorháztetőről hiányoztak (ehelyett kapott egy kis kézírásos Ford feliratot a hűtőrácsra) és a lökhárítószarvak is eltűntek. A belső térben történtek a legfőbb változások: az oldalborítások és az ülések teljesen újonnan lettek kialakítva és drága anyagokkal lettek bevonva, ugyanúgy, mint a szériatartozék fejtámla. A Granada XL és Granada GXL fautánzatú borítása helyett az új Granada Ghia-nál újra eredeti fát használtak nagy mennyiségben, mindehhez még egy igazi bőrrel bevont, speciális kormányt is adtak. Az új csúcsmodellnél természetes volt - ugyanúgy, mint a kétszer nagyobb verziónál, a Granada GXL-nél -, hogy ennél is szériatartozékok lettek olyan magától értetődő dolgok, mint az automataváltó, szervokormány, hátulról is állítható napfénytető, vinyltető, csúcskategóriás rádió, és a többi. Mint már a 26M is, az új Granada Ghia is újra szériatartozékként 2,6-l-HC-V6-os, 125 lóerős motorral lett felszerelve, kívánságra pedig 3,0-l-HC-V6-os, 138 lóerős motort kapott. A Granada Ghia eleinte kizárólag, mint négyajtós Limusine volt rendelhető. 1974. Júliusától Angliában már mint Coupé is kapható volt. Mint a Limusine (ami Angliában különben csak 1974. áprilisától volt kapható, nem úgy, mint Németországban, ahol már februártól) ez is, mint a Granada Ghia Coupé kizárólag csak 3,0-l-V6 motorral volt kapható.
A modellek további részleteinek javítását kezdték el 1974 szeptemberében. Ettől kezdve, új, egyedüli extraként választható lett a szint-igazított hátsókerék rugózás beépített kompresszorpumpával. Ezzel egy időben Angliában a Consul motorizáltságát a kölni 2,0-l-OHC motorral (itt a 99 helyett 98 lóerővel) javították az eddigi 2,0-l-V4 (82 lóerő) helyett. 1974 októberétől a Granada Ghia Coupé Németországban is elérhető lett. Ugyancsak ettől az időponttól a 2,0-l-OHC motort, kifejezetten Németországnak 2,0-l-V6 motorral helyettesítették. Ez a kis V6-os motor, ami 1972 márciusától még csak a Ford Taunus és a Ford Capri modellsorozatban volt elérhető, most a Ford Consul és a Ford Granada modellekben is bemutatkozott. Igaz, csak a Consul, Consul L és Granada XL modellekhez volt választható, miáltal egy Granada első ízben kapott kis, 2 literes, 6 hengeres motort. 1975 februárjában az eddigi Consul & Granada modellsorozat kifutott. Márciustól elérhetővé vált a fejlettebb, a részleteiben is jelentősen átdolgozott Granada ’75 modellsorozat.
Köszönetnyilvánítás
Az oldalon olvasható Ford Granada típusleírások a Ford Granada Klub közreműködésével és hozzájárulásával kerültek fel az oldalra. Köszönjük!
Források, hivatkozások
- A Ford Granada Klub honlapja
- Ford Granada EU - Wikipedia EN
- Ford Granada MkIII "Scorpio" - Wikipedia EN
- hivatkozás címe
- hivatkozás címe
- Ford Cologne V6 engine - Wikipedia EN