Itala
|  |
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
| Itala | |
 | |
| Itala Fabbrica Automobili | |
| Alapítva | 1904 |
| Alapító | Matteo Ceirano |
| Megszűnt | 1934 |
| Székhely | Torino, Olaszország |
Tartalomjegyzék |
Veterán márkatörténet
AZ Itala egy autókat gyártó vállalkozásként alakult 1903-ban, Matteo Ceirano és öt társa részvételével. Székhelye Torinó(Olaszország) volt. Matteo Ceirano jelentős mérnöki tapasztalattal – Matteo már ifjú korában édesapja autóműhelyében dolgozott - alapította meg az Itala márkát, mely egzotikus autóival számos versenysikert ért el. A jó hírnév tükröződött az eladásokban is, az Itala egészen az I. világháború kitöréséig dinamikusan nőtt.
Modelljei keresettek voltak a hírességek között, a technikai újítások pedig biztosították a világversenyeken is induló márka sikeres fellépését.
Az első világháborúban repülőgép motorokat is gyártottak, de ez csak folyamatos veszteséget okozott, és a háborút követően a cég már nem tudott talpra állni, ráadásul Ceirano akkor már elhagyta az Itala-t.
1929-ben az Officine Metallurgiche di Tortona teherautógyár vásárolta fel az Italat. Csekély darabszámban egészen 1934-ig készültek még a cég modelljei, ekkor a gyárat a FIAT vett meg.
Veterán Itala autók
 |
ITALA történet Három autót kínáltak az első évben, 18 LE, 24 LE, 50 LE-s kivitelben. 1905-ben kezdték építeni a nagy motoros versenyautót, amely 14,8 literes lökettel a maga 5 hengeres motorjával megnyerte a Coppa Florio-t, illetve rá egy évre a Targa Florio-t. 1907-ben a 7433 cc (453,6 cu in) 35/45 HP modell, gróf Scipione Borghese vezetésével, megnyerte a Peking-Párizs autóversenyt, három hét alatt megtéve a távolságot. Ezek a sport sikerek segítették eladások drámai felszökését, így a vállalat tovább növekedett. 1909-ben a Peking-Párizs verseny győztes autójának alépítményére készítették el az egyedi karosszériájú luxusmodellt, a "Palombella"-t, mely a Vatikán első pápai autójaként vált híressé. A cég kísérletezett egy sor új motorkonstrukcióval, mint a változtatható szelep-, hüvelyszelep-,(selve valve), és a forgó(Avalve) -vezérlések bevezetésével, és az 1910-es években modelljeik széles körét kínálták az autósoknak. A háború alatt az Itala repülőgép motorokat gyártott, de az üzletág veszteséges volt. A fegyverszünet után az autógyártás folytatódott, a háború előtti modellekre alapuló autók gyártásával, mint a Tipo 50 25/35 LE, továbbá újra megjelent az Avalve a 4426 cc (270,1 cu in) Tipo 55, de anyagi sikerek elkerülték a vállalatot. 1924-től a cég csődeljárás alatt működött, Giulio Cesare Cappa-t, a Fiat vezérigazgatóját nevezték ki csődbiztosnak. Az Ő vezetésével készült el egy új modell, a Tipo 61, 7 hengeres könnyűfém motorral. A kezdeti sikerek és a Tipo 61 jó fogadtatása után, mégis úgy döntöttek, hogy visszatérnek a Tipo-11 továbbfejlesztésével az autósportba. Így fejlesztették ki a nagyon modern, fronthajtásos, 1050 ccm-es, kompresszoros V12-es motorral ellátott típust, ami minden tengelyen független felfüggesztéssel lett kialakítva, de az autót nem nevezték be a versenyekre. Végül két Tipo 61S vett részt az 1928 Le Mans-i 24 órás versenyen és meg is megnyerte a 2 literes kategóriában. A céget a teherautókat gyártó Officine Metallurgiche di Tortona 1929-ben felvásárolta, és még néhány autót gyártottak 1935-ig. Ekkor vásárolta meg a FIAT a vállalkozást. |
|
|
Az Itala autósport sikerei
Kapcsolódó hivatkozások
