Tünde robogó

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

VeteranBanner2012b.jpg

Tünde robogó
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: convert: unable to open image `/home/veteranp/public_html/veteraninfo.hu/veteranpark/images/e/e3/Tünde_logo_02.jpg': No such file or directory @ error/blob.c/OpenBlob/2589.
convert: missing an image filename `/home/veteranp/public_html/veteraninfo.hu/veteranpark/images/thumb/e/e3/Tünde_logo_02.jpg/250px-Tünde_logo_02.jpg' @ error/convert.c/ConvertImageCommand/3015.
Tünde 175/80
Gyártási adatok
GyártóCsepeli Motorkerékpárgyár
Gyártás helyeMagyarország, Budapest, Csepel
Gyártás éve1960-1962
Darabszám~3000
Kategóriatúramotor
A(z) 175/80 modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz1880 mm
Szélesség670 mm
Magasság970 mm
Tömeg115 kg
Tengelytáv1250 mm
Üzemanyagbenzin
Üzemanyagtartály13 l
Teljesítmény
MotorEgyhengeres, kétütemű, fekvő elrendezésű, 174 ccm, alumíniumhengeres motor kényszerléghűtéssel, keverékolajozás (1/20 arány)
FelépítésFelfüggesztés: rövid lengőkarok teleszkóprugózással, hidraulikus lengéscsillapítással/hajtóműhordó lengőkar teleszkóprugózással, hidraulikus lengéscsillapítással Fékek: kézi működtetésű dobfékek 150 mm-es átmérővel elöl-hátul
Váltóegytárcsás, kézi működtetésű száraz-kuplung, négyfokozatú lábváltó, kúpkerekes tengelyhajtás a hátsó kerékhez 9/44 fogszámmal
Teljesítmény8-9 LE (5000 f/min)
Max. nyomaték11,5 Nm
Átlagfogyasztás3,5 liter
GyorsulásN.A.
Max. sebesség90 km/h

Kapcsolódó modellek
Csepeli Motorkerékpárgyár


Tartalomjegyzék

A Tünde robogó rövid típustörténete

A Tünde robogó 960-ban mutatkozott be. A kismotor létrejöttének egyik fő mozgatórugója az volt, hogy a Csepeli Motorkerékpárgyár egyesült a Nagytömegárú-gyárral, utóbbiban a hadiipari termelés megszűnése kapcsán jelentős volt a nagy présgépes szabad kapacitás.

Persze a vásárlóknak komoly érveket kellett szolgáltatni ahhoz, hogy kellendő legyen a magyar kismotor, ezt a Tünde használati útmutatóban a következőképpen oldották meg: „Miért jobb a (Tünde) robogó a motorkerékpárnál? Burkolata védelmet nyújt az úttest, valamint a motor tisztátlanságaival szemben. A motoros lovagló testtartását a robogón normális ülő testtartás váltja fel. A robogó könnyebb kezelhetőségét biztosítják a kisebb méretű kerekek révén csökkentett méretek, a mélyebb súlypont, a hatékonyabb rugózás, a bontható keréktárcsák”.

Az R175/80 típusnév alatt futó Tünde robogó nem csak külsejét tekintve volt „eltalált”, de technikáját tekintve is korszerűnek számított. A robogó lelkét az egyhengeres, kétütemű, fekvő elhelyezésű, keresztben forgó, Schnürle- rendszerű motor adta. A bordázott blokkot a lendkerékmágnes forgórészére szerelt ventilátor hűtötte.

Mindezek ellenére a Tünde robogóból mindössze kb. 3000 darab került a piacra. Korának hasonló típusai a Cezeta, a Tatran S 125 és az MZ Troll TR 150 motorkerékpárok.

Kezdetek

A Csepel Műveken belüli átszervezések és összevonások nyomán, az '50-es évek második felében felállt a Csepel Motorkerékpárgyár, amely a meglevő tudás-, szakember-, és technikai bázison, új lendülettel és elszántsággal indult meg a fejlesztések útján.

Tunde3.jpg

Tervezés, fejlesztés

Az összevonás után bemutatták a motorkerékpárgyári vezetőknek az akkor már kész Cimborát, akik rábólintottak, hogy ezt a típust is felvegyék a programjukba. Különböző okok miatt azonban egy szögletesebb formájú, Cimbora II névre hallgató prototípus fejlesztésébe fogtak.

Az új típus születése

A gyár elképzelései az alábbiak voltak:

  • 175 cm³-es motor
  • kétszemélyes konstrukció
  • a Nagytömegárugyár is jelentős részt tudjon vállalni az alkatrészek gyártásában
  • a korábbi Cimborára épülő műszaki alapok

Ezek alapján fogtak neki az első, R175/80 nevű prototípus gyártásának. A motor formailag a későbbi Tünde előfutára volt, de számos helyen különbözött tőle. A burkolat hátsó része rövidebb volt, jobban kilátszott a kerék, elöl a lámpa burkolata is rövidebb volt, más formájú, krómdísszel ellátott első sárvédővel szerelték, máshol voltak a szellőzőnyílások a burkolaton, egyedi hátsólámpa és típsjelzés volt rajta.

A mérnökök - mivel nem kellett létező típusból kiindulniuk - sok új megoldást használhattak. Például a Tünde motorja a többi csepeli gyártmánytól eltérően alumíniumhengerrel készült, amely javította a hűtést. Erre elsősorban azért volt szükség, mert a burkolat miatt a menetszél nem érte a hengert. A lendkerékre rögzített ventilátor segítségével azonban a motor hőháztartását sikerült rendben tartani, nem jelentett problémát a többi csepeli gyártmányra jellemző melegedés, gyenge hűtés. Újdonságnak számított az egytárcsás szárazkuplung és a hajtóműhordó, féloldalas lengővilla. A munkamódszerek is megújultak: a tervezők a korábbi, szigorú szabályok szerinti feladatmegosztás helyett együtt igyekeztek megoldani a problémákat, ezzel gyorsítva a munkát. A formaterv kialakításában is új utakat jártak: először a Képzőművészeti Főiskola hallgatói rajzolták meg a motor karosszériáját, ehhez próbálták később igazítani a szerkezeti részek elhelyezését.

Tünde 175/80 robogó (1960-1962)

A prototípustárgyalást 1958. augusztus 30-án tartották, ezen az alábbi javaslatok merültek fel:

  • legyen lehetőség a forgótárcsás vezérlésre
  • a lendkerékmágnes helyett indítódinamó alkalmazása
  • legalább egyes exportmodelleken alacsonyabb nyereg
  • műanyag burkolat
  • a sorozatgyártást 1959 második negyedévében meg kell kezdeni

Ez utóbbi határidő különösen szorosnak bizonyult. A robogó ugyanis egyetlen korábbi motorkerékpárra sem épült, minden részletében új volt. Korábban nem volt szériagyártású 175 cm³-es motor Csepelen, mint ahogy robogóelrendezésű hajtásláncot sem készítettek. Nem volt meg a kellő tapasztalat az alacsony robogóvázak és az elöl-hátul lengőkaros futóművek tervezésében, illetve a teljesen burkolt motorkerékpárok gyártásában.[7] A beszállítók sem voltak felkészülve az új típusra: a Ruggyantaárugyárnak új, 10 colos belső átmérőjű, de nagy sebességű (100 km/h) közúti közlekedésre is alkalmas gumiabroncsot kellett kifejlesztenie, az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának pedig a Pannóniáéhoz hasonló, de azzal ellentétesen forgó, ventilátorral szerelt lendkerékmágnest kellett gyártania.

A prototípus tárgyaláson felmerült javaslatok közül nem sikerült mindet megvalósítani. A motorblokk hagyományos, Schnürle (huroköblítéses)-rendszerű maradt és bár meg kellett volna teremteni a lehetőséget egy új motorblokk beépítésére, ezzel soha nem foglalkoztak érdemben. Indítódinamót sem sikerült kifejleszteni a szűkös határidő miatt. A műanyag burkolatot a teszteredmények hiánya miatt vetették el. Így a robogó műszakilag elmaradt a KGST-n belüli színvonaltól: az itthon csaknem ismeretlen keletnémet MZ Troll dinamóval, irányjelzővel, a csehszlovák Tatran S 125 12 voltos elektromos rendszerrel, irányjelzőkkel és önindítóval rendelkezett.

A Motorkerékpárgyár négy prototípust rendelt meg és 10.000 km-es tartós tesztet írt elő velük. Ez aztán nem sikerült, rövidebb tesztciklus után álltak le a próbák. A típus neve nagyjából a prototípusok elkészültével egy időben dőlt el, így a kísérleti darabok már a végleges Tünde név alatt futottak. Az első sorozatgyártású motorok már a Tünde R175/80 típusjelzést viselték.

VeteranBanner2012b.jpg

Sorozatgyártás

Az első Tündék

A tesztek eredményeit értékelve módosították a típust, majd 1959 nyarára elkészült a típus nullszériája. A 80 darabos nullszériát külön engedéllyel 15.000 Ft-ért értékesítették a gyár dolgozóinak. Ezek után azonban különböző indokok miatt még csaknem egy évet kellett várni a sorozatgyártás megindulására. Az 1960 nyarától szállított Tündék a belpiacon kerültek forgalomba 15.700 Ft-os áron. Ez a 125-ös Danuvia és a 250-es Pannónia ára között volt. A vásárlók a sorozatos csúszások ellenére is lelkesedtek az új típusért, viszont hamarosan kiderültek a konstrukciós hibák. Az új, kúpkerekes végáttétel néha zajosnak bizonyult és a bonyolult szerkezet összeszerelése sem sikerült mindig tökéletesen a lemezburkolat alatt, így a dugattyúgyűrűk - egy lecsúszó gumicső miatt - gyakran pár ezer kilométer alatt úgy elkoptak, hogy cserére szorultak.[9] A szériagyártású darabok a prototípusokhoz képest egyszerűsödtek, főképp az első sárvédőnél volt látható a különbség.

Tünde 175/80 napjainkban

Típusmódosítás és a gyártás vége

R175/80 motorblokk
A gyár már 1961-ben módosított a típuson: más lett az első fényszóró, a hátsó sárvédőt a burkolatba integrálták és változott a berúgószerkezet is. A burkolat végéről eltűntek a szellőzőnyílások, ezzel is egyszerűsödött a vonalvezetés. Nagyjából ezzel egy időben új színek jelentek meg a kínálatban. Ettől népszerűbb lett a robogó, a gyártás azonban nem tudott lépést tartani ezzel: a tervezett napi 20 motort soha nem érték el.

A robogó egyre több gondot okozott a gyárnak a kis sorozat és a bonyolult, egyedi műszaki megoldások miatt. Mivel a típust eltérései miatt nem lehetett beilleszteni a végszereldében, szalagon futó modellek közé, ezért külön szerelőcsarnokot igényelt saját személyzettel, egyéni gyártási eljárásokkal. Ez nagyban növelte a gyártási költségeket. A KGST terveiben sem szerepelt a magyarországi robogógyártás folytatása, ezt a feladatot más országoknak kívánták kiosztani 1962-től. Ez adott végső lökést a döntésnek: az év végén befejezték a Tünde gyártását, mintegy 2500 robogó elkészülte után. Onnantól kezdve a gyár a Pannóniák fejlesztésére koncentrált, ugyanis azokból szinte korlátlan mennyiséget tudtak eladni a Szovjetunióban és más KGST országokban.

A gyártás leállítása után

R175/80 motorblokk
A sorozatgyártás vége után a Tündék motorja tovább élt egy darabig. A nyíregyházi Vas- és Fémipari KTSz. tervezett egy kis, háromkerekű áruszállítót Szabolcs néven, amelyhez erőforrást kerestek. Először a Danuvia motorblokkját szerették volna használni kényszerhűtéssel, de az a motor túl gyengének bizonyult a járműhöz. Ezért aztán a Motorkerékpárgyárban megmaradt Tünde-blokkokat használták fel. A nagyobb teljesítmény elegendőnek bizonyult és a gyári kényszerhűtés is jól jött az új alkalmazáshoz. Viszont mivel a járművet az álló, láncos szekunder hajtású Danuvia-motorblokkhoz tervezték, a fekvőmotoros Tünde-erőforrást át kellett alakítani.

A forgattyúsházat 90°-kal elforgatták az eredetihez képest, így állóhengeres lett a motor. Erre lehetőséget adott a kuplungharang, bár néhány rögzítőfül útban volt. A gyári, közvetlenül a kerékre csatlakozó kihajtásra lánckereket építettek, amely a hátsó tengelyt hajtotta. Az állóhenger és az új vázszerkezet miatt pedig új kipufogót terveztek a motorra. Az 1962-től gyártott Szabolcs első darabjaihoz a motor mellett az első villát is átvették a Tündéről, majd később erősebb darabra cserélték. A Szabolcsok gyártása 1965-ben ért véget, mivel nehéz volt hozzájutni komplett, új Tünde-motorhoz az akkor már 4 éve leállított gyártás miatt. Az áruszállító későbbi változatában Pannónia-erőforrást használtak.

Tünde robogó videók

Tünde robogó

VeteranBanner2012b.jpg

Tünde robogó források, hivatkozások

VeteranPark-logo-webes.png Backtop.jpg