Ford Granada
|  |
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
| FORD GRANADA | |
 | |
| Ford Granada GXL | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ford Europe |
| Gyártás helye | Köln, Németország: 1972–1994 Dagenham, Anglia: 1972–1976 |
| Modellvariánsok | 2-ajtós sedan
4-ajtós sedan (fra 1990) 2-ajtós coupé (til 1994) 5-ajtós "station car" (fra 1992) |
| Kategória | Luxusautó Executive car (E) |
| A(z) modell műszaki adatai | |
| Teljesítmény | |
| Motor | 1,7 l V4
2,0 l V4 2,0 l I4 2,3 l V6 2,5 l V6 2,55 l V6 3,0 l V6 |
| Felépítés | Orrmotor, hátsó kerékhajtás (FR) |
| Kapcsolódó modellek | |
| elődök: Ford Zephyr & Zodiac Ford 17M/20M/26M Utód:Ford Scorpio | |
Tartalomjegyzék |
Ford Granada és Ford Consul modellek (1972 - 1994)
A Ford Granada / Ford Consul modellek 1972 márciusában megkezdett gyártását egy négy éves fejlesztési fázis előzte meg, amely a kölni Merkenich-ben és az angol Duntonban párhuzamosan folyt. A projekt költsége 500 millió német márka volt, ami a Ford eddigi legdrágább, de egyben legalaposabb konstrukcióját eredményezte. A projekt Mark Hummer neve alatt futott.
Az új autó egy rendkívül stabil karosszéria-konstrukcióval rendelkezett, amely egy erős önhordó alvázon nyugodott. A magas fokú biztonsági koncepció részét képezte például az egyedülálló biztonsági kormányoszlop szerkezet: a harmonikaszerűen összecsukható flexibilis csövet a tűzfalon egy acéllap erősítette meg. A felső végén egy irányítható távtartóval összeheggesztették, ami a továbbiakban három műanyag rúddal a pedálrészhez lett erősítve. A belső kormányoszlop mindkét vége műanyag rúddal van összekötve, amelyek egy balesetnél elnyíródnak, így a kormányoszlop összecsúszik.
Kitűnik a rendkívül erős és költséges futómű-konstrukció, amit elől egy masszív futómű segédkeret, dupla trapézlengőkarok, a csavarrugók és a lengéscsillapítók, valamint a keresztstabilizátor alkotnak. Egy alkatrész sem érintkezik közvetlenül a karosszériatesttel. Hátul is új független kerékfelfüggesztést kapott az autó, akárcsak elől, itt is egy segédkerethez vannak rögzítve a lengőkarok, így a hátsó futómű sincs fix összeköttetésben a karosszériatesttel, a lengőkarokra csavarrugókkal és lengéscsillapítókkal fekszik fel a karosszéria. A hátsó futóműkereten kerül rögzítésre a differenciálmű is ami meghosszabbításával elől egy rendkívül rövid és ezáltal rezgésmentes kardántengely alkalmazását teszi lehetővé.
Ford Garanada szériák
Mark I (1972-1977)
Mark II (1977-1985)
Mark III (1985-1994)
A Ford Granada/Consul változatok ismertetése
A vásárló három különböző karosszéria típus közül választhatott:
- kétajtós Fastback (csapott hátú Limusine)
- négyajtós lépcsőshátú - Limuzin
- ötajtós Turnier (kombi)
Angliában csak három különböző motortípus volt kapható:
- 2,0-l-HC-V4, 82 lóerős
- 2,5-l-HC-V6, 120 lóerős
- 3,0-l-HC-V6, 138 lóerős
A Consul és Consul L modellek szériafelszereltségként 2,0-l-V4 (82 lóerő), vagy kívánság szerint 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral kerültek forgalomba. A Consul GT 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral rendelkezett Granada és Granada GXL szériafelszereltséggel 2,5-l-V6 (120 lóerő), és kívánság szerint 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral került forgalomba. Mialatt Kölnben mind a három karosszériatípust gyártották, a brit Dagenham-ban (Grafschaft Essex) elsőként csak a négyajtós Limuzin debütált. Angliában csak 1972 szeptemberétől volt elérhető az ötajtós Turnier változat. Angliában nem mindig a szokásos "Turnier" nevet viselte, hanem ehelyett "Estate"-nek is hívták. Az osztály viszonylag egyszerű kombija szokatlan volt, lemondtak a Consul alapmodellről és a négyhengeres motorról.
Az élenjáró modellekben, a Zephyr-ben és a Zodiac-ban csak két modell volt:
- Consul L Estate kizárólag 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral
- Granada Estate kizárólag 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral
Ezután Németországban a leggyakrabban vásárolt típus a Consul L négyajtós Limusin lett, 2,0-l-OHC-Motor, 99 lóerős motorral. Már a megjelenés évében rendkívül népszerű volt közvetlen vetélytársainak az Opel Rekord 1900 S „Luxus“, a Mercedes–Benz 200, az Audi 100 LS, és a pár hónappal később feltűnő BMW 520 tekinthető. A Granada és Granada GXL 2,3-l, 2,6-l és 3,0-l nagyvonalú hathengeres modelljeivel szemben az Opel csupán az új Commodore-t, illetve Commodore GS-t és a Mercedes–Benz a 230, 250, 280 modelleket tudta kínálni. A BMW az új 5-ösét még 4 hengerrel és több, mint 2 literes lökettérfogattal kínálta, csak Münchenből tudott a későbbi 7-es öregedő elődje, a BMW 2500, 2800 és 3,0 S versenybe szállni. Az Audi a ’70-es években ezzel a járműkategóriával még nem lépett elő, a modellprogram az 1,8 literes, nagy Audi 100 GL-nél befejeződött.
A modellkínálatban, az alsóbb kategóriákban mégis volt egy hiány, a Ford szemben a Mercedesz sikeres Diesel modelljeivel – a 200D és 220D (55 és 60 lóerő) – és az új Opel Rekord 2100D-vel (60 lóerő) csupán a 17M-ből ismert 1,7-l-HC-V4 (75 lóerő) motorral rendelkező Consul és Consul L modelleket tudta kínálni. A Fordnál akkoriban a dízel motor inkább a kevésbé igényes Transporter szektorban jöhetett szóba.
A Ford egy különkiadással lépett elő, a Consul GT-vel, a Consul sportváltozatával. A Consul GT mindamellett kiegészítéseket adott a Consul L–hez, egy valamivel sportosabb futómű-beállítást, egyébként ez szériafelszereltség a Consulban, feláras 2,3-l-HC-V6 108 lóerős motor (kívánságra kapható 3,0-l-HC-V6 motorral (138 lóerő), ez más Consul modellekben csak a Kombiban volt elérhető. A Granada modellek változatlanok maradtak, Angliának a Consul GT-t mégis szériafelszereltségként 3,0-l-V6 motorral szállították), acél sport felni, a Granada hűtőrácsa (itt minden feketére fényezve), halogén pótfényszórók, belül a Granada komplett műszerezettsége fordulatszámmérő, olajnyomás- és ampermérő, továbbá egy nagyon művészi könnyítés a kormánykerék küllőin.
Az egész modellsorozat csúcsmodellje a Granada GXL volt: szériafelszereltségként automataváltóval, szervokormánnyal, hátulról is állítható napfénytetővel, vinyl tetővel, hőszigeteléssel, körben zöldre színezett üvegekkel került forgalomba. Az ilyen felszereltséget elsősorban az igényesebb vásárlóknak szánták, erre a ’70-es évek elején alig volt kereslet. A Turnier (kombi) az összes felszereltség típusban (kivéve a Consul GT és Granada GXL) elérhető volt, itt kell megjegyezni, hogy mindkét hazájában (Angliában és Németországban) mindig a piac legnagyobb kombi autója volt. Csomatgtartója a legnagyobb volt, hossza 2,06 m és a kerekek között mértszélessége 1,16 méter, mellyek az egyik európai személyautó sem tudta felvenni a versenyt, a Ford ezt a méretet a mai napig nem tudta újra elérni.
A Turnier (kombi) nem csak nagy volt, hanem néhány intelligens és különösen kényelmes megoldást is hozott: egy akkoriban újításnak számító - manapság már magától értetődő - gáznyomásos csomagtartó-teleszkópot, és egy másik páratlan konstrukciót, a dönthető üléstámlát. Az ülőfelület körülményes állítása helyett, ahogy egyébként szokásos volt, az új, nagy Fordban elsőként az ülőfelület rögzítve volt, helyette az üléstámla volt dönthető. Ezután elég volt egy fogantyút a középső fejtámlán eltolni és egyszerűen ledönteni! Egy elmés konstrukció eredményeként egy golyóscsapágyas szánka által automatikusan ledönthetőek lettek az üléstámlák és így – a gigantikus méretekből adódóan - egy asztallap nagyságú és simaságú, óriási rakodóterületet lehetett létrehozni. A vásárló a Consul Turnier-rel egy erős, nagy kombit kapott a munkájához, illetve esténként és hétvégenként egy elegáns magánautóvá változott és állt a tulajdonos rendelkezésére. A Consul L Turnier és különösen a Freizeit-Consul kínálkozott a nagycsaládosok és a nagy csomagteret igénylő hobbival rendelkező kiscsaládosok számára, míg a Granada Turnier, mint luxuskivitelű Globetrotter (világjáró) máig különösen erős húzóeszköze a nagy lakókocsiknak, nagy vitorlásoknak és a ló-szállító utánfutóknak, így ezen feladatok elvégzéséhez igen jó vételnek számított.
Már egy évvel a gyártás megkezdése után, 1973 márciusában, mint kiegészítő karosszériatípus megjelent a kétajtós Limusine. Ez a típus csak Németországban volt kapható, de itt minden modellverzióban, kivéve a nemesebb Granada GXL-t. A kétajtós Fastback (csapott hátú) Limusine-t hamarosan átkeresztelték "Coupé"-vá. Ugyanakkor a motorprogram kifejlesztett egy különlegességet a német piac számára: kizárólag a Consul és a Consul L modell azonnal szállítható volt az eredeti kiöregedő 17M P5-ből származó 1,7-l-LC-V4 (65 lőerő) motorral, ami használható volt normál benzinnel. Persze nem volt mindig megfelelő a motorizáltság, de ennek ellenére a Consul mégis élénkebb volt, mint egy diesel Mercedes, aminek a legerősebb csúcsverziója a 240 D, 65 lóerővel bírt. Ezen felül, kívánságra, minden modell rendelhető volt fejtámlával az első ülésen.
1974 januárjától a Coupét egy átdolgolgozott verzióban kínálták. Ez az európai szájíz számára megszokottabb volt, egy letisztultabb vonalú autót eredményezett. Ugyanakkor a C-oszlopot és a hátsó oldalablakokat is átdolgozták, ezek behelyezési technikája többé már nem a ragasztás volt (amivel soha nem tudtak elég pontos kapcsolatot létrehozni), hanem újra, mint a régi M-modelleknél a csavarozás.
Mindemellett az emblémák az első sárvédőkre kerültek, amiben a lökettérfogat adatok is helyet kaptak, nagy krómozott betűkkel.Mialatt a Granadát most ugyanolyan méretnél Granada XL-re keresztelték, megkapta a Consul L felszereltséget. Az 1973. szeptemberében megismert Taunus L a - Taunus ’74 modellsorozat tagja - az „L” betű helyett a faron szintén egy kicsi emblémát kapott, amiben egy lendületes „L” szerepel és egy kis kézírásos „de luxe“ felirat került alá, miáltal a kapcsolat az „örökössel” az öregedő 17M „de luxe” modellel ismét világosabb, láthatóbb lett. Egy hagyomány, ami csak 1994 nyarán az utolsó Scorpio CLX-lel tűnt el végérvényesen.
1974 február - A Ford új zászlóshajója, a Granada Ghia.
Már a megelőző év szeptemberében, a Frankfurt am Main-i IAA-n bemutatták a Granada Ghia-t mint stílustanulmányt. Akkoriban az autó még mint az elődje, a 26M, dupla fényszórókkal és egy impozáns hűtőráccsal rendelkezett az amerikai Lincoln Continental stílusában, ami egyenesen és büszkén feküdt rá a hosszú motorháztetőre. A szériamodell ezután a hagyományos, négyszögletes Granada-fényszórókkal és egy lényegesen szolidabb külsővel érkezett.
| Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs in safe mode. |
A Granada Ghia egy speciális, kiszélesített oldal-díszlécet kapott, a hátsó lámpatestek közötti felületet műbőrrel borították, ugyanúgy, mint a B-oszlopot. A kormánykerék belső része az autó színét kapta, a FORD felirat egyenként álló nyomtatott betűi a motorháztetőről hiányoztak (ehelyett kapott egy kis kézírásos Ford feliratot a hűtőrácsra) és a lökhárítószarvak is eltűntek. A belső térben történtek a legfőbb változások: az oldalborítások és az ülések teljesen újonnan lettek kialakítva és drága anyagokkal lettek bevonva, ugyanúgy, mint a szériatartozék fejtámla. A Granada XL és Granada GXL fautánzatú borítása helyett az új Granada Ghia-nál újra eredeti fát használtak nagy mennyiségben, mindehhez még egy igazi bőrrel bevont, speciális kormányt is adtak. Az új csúcsmodellnél természetes volt - ugyanúgy, mint a kétszer nagyobb verziónál, a Granada GXL-nél -, hogy ennél is szériatartozékok lettek olyan magától értetődő dolgok, mint az automataváltó, szervokormány, hátulról is állítható napfénytető, vinyltető, csúcskategóriás rádió, és a többi. Mint már a 26M is, az új Granada Ghia is újra szériatartozékként 2,6-l-HC-V6-os, 125 lóerős motorral lett felszerelve, kívánságra pedig 3,0-l-HC-V6-os, 138 lóerős motort kapott. A Granada Ghia eleinte kizárólag, mint négyajtós Limusine volt rendelhető. 1974. Júliusától Angliában már mint Coupé is kapható volt. Mint a Limusine (ami Angliában különben csak 1974. áprilisától volt kapható, nem úgy, mint Németországban, ahol már februártól) ez is, mint a Granada Ghia Coupé kizárólag csak 3,0-l-V6 motorral volt kapható.
A modellek további részleteinek javítását kezdték el 1974 szeptemberében. Ettől kezdve, új, egyedüli extraként választható lett a szint-igazított hátsókerék rugózás beépített kompresszorpumpával. Ezzel egy időben Angliában a Consul motorizáltságát a kölni 2,0-l-OHC motorral (itt a 99 helyett 98 lóerővel) javították az eddigi 2,0-l-V4 (82 lóerő) helyett. 1974 októberétől a Granada Ghia Coupé Németországban is elérhető lett. Ugyancsak ettől az időponttól a 2,0-l-OHC motort, kifejezetten Németországnak 2,0-l-V6 motorral helyettesítették. Ez a kis V6-os motor, ami 1972 márciusától még csak a Ford Taunus és a Ford Capri modellsorozatban volt elérhető, most a Ford Consul és a Ford Granada modellekben is bemutatkozott. Igaz, csak a Consul, Consul L és Granada XL modellekhez volt választható, miáltal egy Granada első ízben kapott kis, 2 literes, 6 hengeres motort. 1975 februárjában az eddigi Consul & Granada modellsorozat kifutott. Márciustól elérhetővé vált a fejlettebb, a részleteiben is jelentősen átdolgozott Granada ’75 modellsorozat.
Köszönetnyilvánítás
Az oldalon olvasható Ford Granada típusleírások a Ford Granada Klub közreműködésével és hozzájárulásával kerültek fel az oldalra. Köszönjük!