Ford Granada

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

VeteranBanner2012b.jpg

FORD GRANADA
Ford granada gxl 3.jpg
Ford Granada GXL
Gyártási adatok
GyártóFord Europe
Gyártás helyeKöln, Németország: 1972–1994 Dagenham, Anglia: 1972–1976
Modellvariánsok2-ajtós sedan

4-ajtós sedan (fra 1990) 2-ajtós coupé (til 1994)

5-ajtós "station car" (fra 1992)
KategóriaLuxusautó Executive car (E)
TervezőMark Hummer project manager
A(z) MkI., MkII., MkIII., modell műszaki adatai
Teljesítmény
Motor1,7 l V4

2,0 l V4 2,0 l I4 2,3 l V6 2,5 l V6 2,55 l V6

3,0 l V6
FelépítésOrrmotor, hátsó kerékhajtás (FR)

Kapcsolódó modellek
elődök: Ford Zephyr & Zodiac Ford 17M/20M/26M Utód:Ford Scorpio


Tartalomjegyzék

Ford Granada és Ford Consul modellek (1972 - 1994)

A Ford Granada / Ford Consul modellek 1972 márciusában megkezdett gyártását egy négy éves fejlesztési fázis előzte meg, amely a kölni Merkenich-ben és az angol Duntonban párhuzamosan folyt. A projekt költsége 500 millió német márka volt, ami a Ford eddigi legdrágább, de egyben legalaposabb konstrukcióját eredményezte. A projekt Mark Hummer neve alatt futott.

Granada-little01.jpg

Az új autó egy rendkívül stabil karosszéria-konstrukcióval rendelkezett, amely egy erős önhordó alvázon nyugodott. A magas fokú biztonsági koncepció részét képezte például az egyedülálló biztonsági kormányoszlop szerkezet: a harmonikaszerűen összecsukható flexibilis csövet a tűzfalon egy acéllap erősítette meg. A felső végén egy irányítható távtartóval összeheggesztették, ami a továbbiakban három műanyag rúddal a pedálrészhez lett erősítve. A belső kormányoszlop mindkét vége műanyag rúddal van összekötve, amelyek egy balesetnél elnyíródnak, így a kormányoszlop összecsúszik.

Kitűnik a rendkívül erős és költséges futómű-konstrukció, amit elől egy masszív futómű segédkeret, dupla trapézlengőkarok, a csavarrugók és a lengéscsillapítók, valamint a keresztstabilizátor alkotnak. Egy alkatrész sem érintkezik közvetlenül a karosszériatesttel. Hátul is új független kerékfelfüggesztést kapott az autó, akárcsak elől, itt is egy segédkerethez vannak rögzítve a lengőkarok, így a hátsó futómű sincs fix összeköttetésben a karosszériatesttel, a lengőkarokra csavarrugókkal és lengéscsillapítókkal fekszik fel a karosszéria. A hátsó futóműkereten kerül rögzítésre a differenciálmű is ami meghosszabbításával elől egy rendkívül rövid és ezáltal rezgésmentes kardántengely alkalmazását teszi lehetővé.


Ford Garanada szériák

Pr061mounted.jpg

Mark I (1972-1977)

Granada-Mk1-collage.jpg
Granada-Mark1.png

Az 1972 márciusában megjelent Granada sikerei nyomán, a brit Ford Zephyr, és a német P7-sorozat, mint a Ford európai addigi luxusautói estek áldozatul. Az első időkben Ford Consul néven gyártották, mert egy nagy brit cégcsoport, a Granada Group pert indított a névhasználat miatt, de nem tudták megakadályozni a Ford regisztrációját Granada védjegyként, ezért 1975-től a Ford „Granada” márkanéven gyártotta ezt a szériát.

Az autó hamarosan népszerűvé vált a hatóságok, illetve a közszolgáltatók körében (rendőrség, taxi, hadsereg, flotta, stb.). A hagyományos négyajtós limuzin mellett ajánlottak egy szokatlan négyajtós "kupé limuzin"-t is (csak 12 került legyártásra).

Mechanikailag, az Európai Granada megfelelt a Ford céges egyezményeinek, így a beépítésre kerülő motorok Angliában a Ford Essex V4 - 2,0 L, valamint az "Essex" V6 motor 2,5 és 3,0 liter kapacitással. A Német modellbe a Ford Taunus V4-es motor - 1,7 L, illetve a 3.0 L-es V6-os Essex, továbbá leginkább a Ford Cologne "kölni" V6-os 2.0, 2.3 L-es, vagy 2.6 L-es lökettérfogatú motorok kerültek. A V4 motorok helyébe később a "Pinto" erőforrások léptek. Az autó általában követte elődei, a Ford Zephyr / Zodiac mechanikai elrendezésének megoldásait, így a spirálrugós, lengőkaros független hátsó felfüggesztést és meghajtást, de elöl a „MacPherson” rugós-tagok váltották fel a kettős keresztlengőkaros felfüggesztést, amit 18 hónappal korábban a kisebb TC Cortina és Taunus szériákon vezettek be. Azonban a Granada - mint Ford 17M / 20M / 26M-nél hátul dobfékekkel készült, szemben a Ford Zephyr / Zodiac sorozat hátsó tárcsafékeivel. Az autó négyajtós szedán, ötajtós kombi (Turnier), és egy kétajtós ferde-hátú kupé kivitelben volt kapható. A korai (1972-1973) kupé némileg eltérő karosszéria elemekkel, az un. „kólásüveg” stílussal készült. 1974-ben a kupé kialakítását felülvizsgálták, és egyenesebb vonalvezetést kapott. 1973. májusában a kétajtós szedán csatlakozott a kínálati listához, így az alapmodell árát 415 márkával sikerült csökkenteni. A két-ajtós szedán verziót soha nem gyártották, és hivatalosan nem értékesítették az Egyesült Királyság területén. A módosított kupé változatot, csak Ghia kivitelben értékesítették az Egyesült Királyságban; másutt minden belső kialakítással és motorral elérhető volt. Fordított helyzet állt fenn a TC Cortina és Taunus esetében, ahol a brit modell volt a "kólásüveg" stílusú.

A kontinentális Európában, 1976-1977 folyamán a Granadáknál is bevezették a benzinbefecskendezéses „Köln”-i V6-os motort, 150 LE (110 kW) teljesítménnyel. Dél-Afrikában, a Granada „Perana” V8 készült a Basil Green Motors üzemében, és a Ford kereskedőhálózata által volt elérhető. Ez a típus 302 cu in (4,9 L-es) Windsor V8 motorral került kifejlesztésre, 255 PS (188 kW; 252 LE) teljesítménnyel, illetve 405 Nm (299 lb.ft)/2600 rpm nyomatékkal.

Mark II (1977-1985)

Granada-Mk2-collage03.jpg
Granada-Mark2.png

A tágas belső tér és az egyenes vonalvezetés jelent meg az 1977 augusztusától gyártott Granada Mark II sorozatnál, amit 1985 áprilisában követett némi ráncfelvarrás. A hajtáslánc zaj, rezgés, és keménységgel kapcsolatos problémáit 1982 folyamán igazították ki. Bár a legtöbb túlélő Granada Mark II-re jellemző a színre fújt „postface-lift” (1981) rács, a korábbi autóknál egyszerű fekete rácsot alkalmaztak, tekintet nélkül a karosszéria színére.

A legfontosabb különbségek egyfelől, hogy a Cologne V6-os motor 2.0, 2.3, és 2.8 L-es lökettérfogatú változatai kerültek beépítésre a régebbi "Essex" erőforrások helyett (Angol változat), másrészt a légkondicionáló, valamint a felső árkategóriás, 2.8 literes változat, befecskendezős változatának bevezetése. A kontinentális Európában, az 1,7 L-es V4-es (Taunus) állt eredetileg is rendelkezésre. Angliában a Granada gyártásának megszűnésével, a brit piacra Németországból importálták a Granada MkII-es változatait. A Fordnál ezután, az „Essex” motorok helyett, a Cologne 1.7, 2.0, 2.3, és 2.8 L-es erőforrásai voltak az utolsó változatok a "V-Taunus" motorpalettájából.

Az 1981-es Ford Granada Estate tervezésénél, a hátsó részt átvitték a Mark I Granada felépítményéből. A kupé változat megszűnt, amikor az új modell termelését megkezdték, bár volt egy két ajtós szedán változat forgalomban néhány európai ország kínálatában. Viszonylag kis számban gyártották az „Indenor” változatot, négyhengeres dízelmotorral az 1.9-, 2.1- és 2.5 literes tartományban. Eredetileg csak a négyajtós szedánok, majd a későbbi 2.5 L-es kombi is így lett kialakítva. Mivel a legtöbb „Indenor” a taxi szolgáltatókhoz került, kevés példány maradt fenn belőlük. A legkisebb 1,9 L-es diesel elég gyengécske volt, ezért hamarosan a helyébe, a valamivel erősebb 2,1 L-es változat lépett, amelyet "Granada GLD" néven mutattak be az 1979. márciusi Genfi Autószalonon. 1982-ben ezt váltotta fel az erősebb, 2.5 L-es változat.

Az üzemanyag-befecskendezéses 2.8 L-es modell eredetileg felajánlott „S” vagy „GL” csomagja helyett, 1979-ben mindkét verziót felváltotta a 2.8i GLS. Ma a korai injektors modellek különösen ritkák. A 2.8i S modell halhatatlanná is vált, mert felhasználták a "The Sweeney" . TV-sorozat epizódjaiban. Időközi apróbb változások 1980-ban voltak, az új színek és új, kényelmes ülések tekintetében.

Mivel 1981-re megérlelődött az alaposabb változtatások szükségessége, további modellváltozatok is bevezetésre kerültek. Angliában, a sport-alapú Granadánál vezették be a Granada 2.8 „Injection” változatot. A kínálati csomag fehér keréktárcsákat, Michelin TRX gumiabroncsokat, megerősített felfüggesztést, Recaro belső sportüléseket, egyesített, első színre-fújt lökhárítókat és spoilereket, ködlámpákat, és fekete díszítéseket tartalmazott. Ez a kialakítás tartozott a 2.8 L-es "injection" angol Ghia szériához.

A gyártás vége felé kerültek bevezetése a 2.0 és 2.3 LX limuzin és kombi változatok által biztosított, az "alap" L modelleknél valamivel nagyobb teljesítményű modelljei. Szintén akkoriban lett elérhető a GL változat kárpitozása a 2.0 L-es változatoknál, illetve a Ghia belső kialakítás a 2,3 literes motorral ellátott modelleknél. Ez a két változat manapság különösen ritka. Megkésve került a Ghia felszereltség bevezetése a dízelmotoros változatnál, 2.5 D Ghia néven. --

A Ford of Britain egyik különleges kiadása, a Ghia X modell kínálati palettáján a Ford Granada Ghia X "Executive", amely olyan luxust kínált, mint a kiváló minőségű Connolly bőr belső, amely korábban csak opcionálisan került felszerelésre. További finomítások az elektromos, működtetésű, dönthető napfénytető, elektromos ülésállítás, ülésfűtés, fedélzeti számítógép, és a légkondicionáló. A Granada Ghia X fenti kínálata versenyképes árral jelent meg, a más hasonló "Executive" kategóriájú márka kínálatok között, a korai 80-as évek angol piacain. A speciális "Taxi" kiadás csak fekete színben volt kapható, kínálata magában foglalta a lábbal működtetett "pánikgomb" a vezető lábánál, ami a riasztót működtette.

A teljes Mk II-es modellválaszték:

  • 1977-1981 évek között: 2,0 L, 2,1 D, 2,3 L, 2,3 GL 2,5 DL, 2.8 GL, 2.8 Ghia, 2.8i S, 2.8i GL, 2.8i GLS, 2.8i Ghia.
  • 1981-1985 évek között: 2.0 L, 2.0 LX, 2.0 GL, 2.3 L, 2.3 LX, 2.3 GL, 2.3 Ghia, 2,5 DL, 2.5 D Ghia, 2,8 GL, 2.8 Ghia, 2,8 Ghia X, 2.8i Ghia, 2.8i Ghia X, 2.8i Ghia X "Executive", 2.8 Injection.

Mark III (1985-1994) -Granada- UK, IRL/-Scorpio- Európa más területein

GranadaMk3-collage02.jpg
Granada-Mark3.png

A Ford Európa 1985-től 1998-ig gyártotta ezt, a Ford Granada vonal utolsó szériájaként. Bár az Egyesült Királyság és Írország területén Granada a neve (1994-ig), az európai kontinensen „Scorpio” márkanéven keröl a piacokokra. Elődjéhez hasonlóan a Scorpio, a luxusautó piacot célozta meg. Még egy variánsa létezett, a Merkur Scorpio, melyet az észak-amerikai piacra szántak a késő 1980-as években, azonban piaci szerelése itt rövid ideig tartott.

1985 áprilisában, érkezett meg tehát a harmadik generációs Granada, amely lényegében egy első generációs Ford Scorpio konstrukciót rejtett magában, de a Granada nevet használják mind Írország és az Egyesült Királyság területén. A Skorpió jelvény (amelynek hatálya az egész Európára kiterjed) csak a felső kategóriás változatban szerepel. A Mark III Granada volt az első európai modell, ahol a blokkolásgátló fékrendszer szériafelszerelésként szerepel az összes modellváltozatban.

Kódnéven DE-1 a fejlesztések során, míg alapja a Sierra megnövelt méretű padlólemeze, és stílusában határozottan a Sierra és a harmadik generációs Escort filozófiáját követi. A motorháztető alatt jól bevált motorok dolgoztak, kezdve a Pinto 1,8 és 2,0 literes erőforrással, valamint a V6 Cologne motor 2.4 L, 2.8 L, később 2,9 L-es változataival. 1989-ben a Pinto motor leváltásával, egy 8 szelepes DOHC motort kapott a 2,0 L modellváltozat.

A Skorpió volt hivatott fenntartani a Ford pozícióját Európában, mint a fő alternatíva a Mercedes vagy a BMW mellett, azok számára, akik egy luxuskategóriájú autóra vágytak. Az indulás jól sikerült, több mint egy évvel megelőzve az új versenytársak, a Rover és a Vauxhall felső kategóriás modelljeit. E célból a Ford alkalmazza a már kifutó szériaként szereplő MkII Granada felszereltségének (amely ebben az időszakban kifejezetten jól felszerelt, olyan funkciókkal például, mint a fűthető és elektromosan állítható bőrülések, a klímaberendezés, az elektromos napfénytető és a fedélzeti számítógép, szabványos vagy opcióként) hozzáadásával, továbbá néhány, a piacon szokatlan funkció tömeges beépítésével. Az elérhető fejlesztések tartalma: fűthető szélvédő, sebességtartó automatika, és később bevezetett összkerékhajtás.

A leginkább figyelemre méltó az ABS, melyet első alkalommal építettek be teljes körűen, egy sorozatgyártású autóba. Az autó széles körben dicsérték, mivel nagyon kényelmes és tágas, különös tekintettel a hátsó lábtér kialakítására.

Motor választási lehetőségként az ismerős SOHC Pinto motor szerepelt, akár a gyengébb 1,8 L-es változatban, vagy egy erősebb 2 literes változat is elérhető volt, üzemanyag-befecskendezéssel. A kölni V6-os motorok is szerepeltek a kínálatban, bár rövid pályafutással, a 2.4 és 2.8 L-es (később 2,9 liter) kategóriában.

A viszonylag kevés, de markáns műszaki változás az alkalmazott erőforrások tekintetében, a DOHC motor 1989-es, továbbá a Scorpio Cosworth 2,9 L-es, 24 szelepes Cosworth V6 erőforrás 1990 decemberi bevezetése.

1991-ben egy új csúcsmodell készült el, az Scorpio 24 szelepes motorral. Ez a 2,9 L Cologne motor továbbfejlesztett változata, amit alaposan átdolgozott a Cosworth Engineering. A négy vezérműtengely és a 24 szelep, továbbá az alapos és átgondolt egyéb szükséges és fontos változtatások biztosították a 200 LE (150 kW) teljesítményt, mellyel elérhető volt a 0-60 mph gyorsulás ideje 8,1 másodperccel, és végsebessége 140 mph (230 km / h).

Ez a változat, mint Granada folytatódott a "Ford család" stílusában. A Ford nem akart semmit kockáztatni, és inkább megtartotta a Granada nevet ezeken a brit piacokon, így a Scorpio gyakorlatilag Mk III Granada néven futott. A Scorpio nevet is használták, mint a prémium márkajelzést "Granada Scorpio" formátumban.

A Ford Granada Mk III volt az utolsó autó, amely a legendás Granada jelvényt viselte az Egyesült Királyság és Írország területén, 1994-ben azonban lecserélték és egész Európában a Scorpio márkajelzés lett a meghatározó.

A további változtatások, már a Ford Scorpio fejezetében szerepelnek, melynek MK II-es sorozata, és módosításai, a későbbiekben a Ford Mondeo megszületéséhez vezettek.

A Ford Granada/Consul változatok ismertetése

Granada-series02.jpg

A vásárló három különböző karosszéria típus közül választhatott:

  • kétajtós Fastback (csapott hátú Limusine)
  • négyajtós lépcsőshátú - Limuzin
  • ötajtós Turnier (kombi)

Angliában csak három különböző motortípus volt kapható:

  • 2,0-l-HC-V4, 82 lóerős
  • 2,5-l-HC-V6, 120 lóerős
  • 3,0-l-HC-V6, 138 lóerős

A Consul és Consul L modellek szériafelszereltségként 2,0-l-V4 (82 lóerő), vagy kívánság szerint 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral kerültek forgalomba. A Consul GT 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral rendelkezett Granada és Granada GXL szériafelszereltséggel 2,5-l-V6 (120 lóerő), és kívánság szerint 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral került forgalomba. Mialatt Kölnben mind a három karosszériatípust gyártották, a brit Dagenham-ban (Grafschaft Essex) elsőként csak a négyajtós Limuzin debütált. Angliában csak 1972 szeptemberétől volt elérhető az ötajtós Turnier változat. Angliában nem mindig a szokásos "Turnier" nevet viselte, hanem ehelyett "Estate"-nek is hívták. Az osztály viszonylag egyszerű kombija szokatlan volt, lemondtak a Consul alapmodellről és a négyhengeres motorról.

Az élenjáró modellekben, a Zephyr-ben és a Zodiac-ban csak két modell volt:

  • Consul L Estate kizárólag 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral
  • Granada Estate kizárólag 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral

Ezután Németországban a leggyakrabban vásárolt típus a Consul L négyajtós Limusin lett, 2,0-l-OHC-Motor, 99 lóerős motorral. Már a megjelenés évében rendkívül népszerű volt közvetlen vetélytársainak az Opel Rekord 1900 S „Luxus“, a Mercedes–Benz 200, az Audi 100 LS, és a pár hónappal később feltűnő BMW 520 tekinthető. A Granada és Granada GXL 2,3-l, 2,6-l és 3,0-l nagyvonalú hathengeres modelljeivel szemben az Opel csupán az új Commodore-t, illetve Commodore GS-t és a Mercedes–Benz a 230, 250, 280 modelleket tudta kínálni. A BMW az új 5-ösét még 4 hengerrel és több, mint 2 literes lökettérfogattal kínálta, csak Münchenből tudott a későbbi 7-es öregedő elődje, a BMW 2500, 2800 és 3,0 S versenybe szállni. Az Audi a ’70-es években ezzel a járműkategóriával még nem lépett elő, a modellprogram az 1,8 literes, nagy Audi 100 GL-nél befejeződött.

Ford-Granada-V6-01.jpg

A modellkínálatban, az alsóbb kategóriákban mégis volt egy hiány, a Ford szemben a Mercedesz sikeres Diesel modelljeivel – a 200D és 220D (55 és 60 lóerő) – és az új Opel Rekord 2100D-vel (60 lóerő) csupán a 17M-ből ismert 1,7-l-HC-V4 (75 lóerő) motorral rendelkező Consul és Consul L modelleket tudta kínálni. A Fordnál akkoriban a dízel motor inkább a kevésbé igényes Transporter szektorban jöhetett szóba.

A Ford egy különkiadással lépett elő, a Consul GT-vel, a Consul sportváltozatával. A Consul GT mindamellett kiegészítéseket adott a Consul L–hez, egy valamivel sportosabb futómű-beállítást, egyébként ez szériafelszereltség a Consulban, feláras 2,3-l-HC-V6 108 lóerős motor (kívánságra kapható 3,0-l-HC-V6 motorral (138 lóerő), ez más Consul modellekben csak a Kombiban volt elérhető. A Granada modellek változatlanok maradtak, Angliának a Consul GT-t mégis szériafelszereltségként 3,0-l-V6 motorral szállították), acél sport felni, a Granada hűtőrácsa (itt minden feketére fényezve), halogén pótfényszórók, belül a Granada komplett műszerezettsége fordulatszámmérő, olajnyomás- és ampermérő, továbbá egy nagyon művészi könnyítés a kormánykerék küllőin.

Az egész modellsorozat csúcsmodellje a Granada GXL volt: szériafelszereltségként automataváltóval, szervokormánnyal, hátulról is állítható napfénytetővel, vinyl tetővel, hőszigeteléssel, körben zöldre színezett üvegekkel került forgalomba. Az ilyen felszereltséget elsősorban az igényesebb vásárlóknak szánták, erre a ’70-es évek elején alig volt kereslet. A Turnier (kombi) az összes felszereltség típusban (kivéve a Consul GT és Granada GXL) elérhető volt, itt kell megjegyezni, hogy mindkét hazájában (Angliában és Németországban) mindig a piac legnagyobb kombi autója volt. Csomatgtartója a legnagyobb volt, hossza 2,06 m és a kerekek között mértszélessége 1,16 méter, mellyek az egyik európai személyautó sem tudta felvenni a versenyt, a Ford ezt a méretet a mai napig nem tudta újra elérni.

A Turnier (kombi) nem csak nagy volt, hanem néhány intelligens és különösen kényelmes megoldást is hozott: egy akkoriban újításnak számító - manapság már magától értetődő - gáznyomásos csomagtartó-teleszkópot, és egy másik páratlan konstrukciót, a dönthető üléstámlát. Az ülőfelület körülményes állítása helyett, ahogy egyébként szokásos volt, az új, nagy Fordban elsőként az ülőfelület rögzítve volt, helyette az üléstámla volt dönthető. Ezután elég volt egy fogantyút a középső fejtámlán eltolni és egyszerűen ledönteni! Egy elmés konstrukció eredményeként egy golyóscsapágyas szánka által automatikusan ledönthetőek lettek az üléstámlák és így – a gigantikus méretekből adódóan - egy asztallap nagyságú és simaságú, óriási rakodóterületet lehetett létrehozni. A vásárló a Consul Turnier-rel egy erős, nagy kombit kapott a munkájához, illetve esténként és hétvégenként egy elegáns magánautóvá változott és állt a tulajdonos rendelkezésére. A Consul L Turnier és különösen a Freizeit-Consul kínálkozott a nagycsaládosok és a nagy csomagteret igénylő hobbival rendelkező kiscsaládosok számára, míg a Granada Turnier, mint luxuskivitelű Globetrotter (világjáró) máig különösen erős húzóeszköze a nagy lakókocsiknak, nagy vitorlásoknak és a ló-szállító utánfutóknak, így ezen feladatok elvégzéséhez igen jó vételnek számított.

Granada-cockpit.jpg

Már egy évvel a gyártás megkezdése után, 1973 márciusában, mint kiegészítő karosszériatípus megjelent a kétajtós Limusine. Ez a típus csak Németországban volt kapható, de itt minden modellverzióban, kivéve a nemesebb Granada GXL-t. A kétajtós Fastback (csapott hátú) Limusine-t hamarosan átkeresztelték "Coupé"-vá. Ugyanakkor a motorprogram kifejlesztett egy különlegességet a német piac számára: kizárólag a Consul és a Consul L modell azonnal szállítható volt az eredeti kiöregedő 17M P5-ből származó 1,7-l-LC-V4 (65 lőerő) motorral, ami használható volt normál benzinnel. Persze nem volt mindig megfelelő a motorizáltság, de ennek ellenére a Consul mégis élénkebb volt, mint egy diesel Mercedes, aminek a legerősebb csúcsverziója a 240 D, 65 lóerővel bírt. Ezen felül, kívánságra, minden modell rendelhető volt fejtámlával az első ülésen.

1974 januárjától a Coupét egy átdolgolgozott verzióban kínálták. Ez az európai szájíz számára megszokottabb volt, egy letisztultabb vonalú autót eredményezett. Ugyanakkor a C-oszlopot és a hátsó oldalablakokat is átdolgozták, ezek behelyezési technikája többé már nem a ragasztás volt (amivel soha nem tudtak elég pontos kapcsolatot létrehozni), hanem újra, mint a régi M-modelleknél a csavarozás.

Mindemellett az emblémák az első sárvédőkre kerültek, amiben a lökettérfogat adatok is helyet kaptak, nagy krómozott betűkkel.Mialatt a Granadát most ugyanolyan méretnél Granada XL-re keresztelték, megkapta a Consul L felszereltséget. Az 1973. szeptemberében megismert Taunus L a - Taunus ’74 modellsorozat tagja - az „L” betű helyett a faron szintén egy kicsi emblémát kapott, amiben egy lendületes „L” szerepel és egy kis kézírásos „de luxe“ felirat került alá, miáltal a kapcsolat az „örökössel” az öregedő 17M „de luxe” modellel ismét világosabb, láthatóbb lett. Egy hagyomány, ami csak 1994 nyarán az utolsó Scorpio CLX-lel tűnt el végérvényesen.

1974 február - A Ford új zászlóshajója, a Granada Ghia

Már a megelőző év szeptemberében, a Frankfurt am Main-i IAA-n bemutatták a Granada Ghia-t mint stílustanulmányt. Akkoriban az autó még mint az elődje, a 26M, dupla fényszórókkal és egy impozáns hűtőráccsal rendelkezett az amerikai Lincoln Continental stílusában, ami egyenesen és büszkén feküdt rá a hosszú motorháztetőre. A szériamodell ezután a hagyományos, négyszögletes Granada-fényszórókkal és egy lényegesen szolidabb külsővel érkezett.

Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs in safe mode.

A Granada Ghia egy speciális, kiszélesített oldal-díszlécet kapott, a hátsó lámpatestek közötti felületet műbőrrel borították, ugyanúgy, mint a B-oszlopot. A kormánykerék belső része az autó színét kapta, a FORD felirat egyenként álló nyomtatott betűi a motorháztetőről hiányoztak (ehelyett kapott egy kis kézírásos Ford feliratot a hűtőrácsra) és a lökhárítószarvak is eltűntek. A belső térben történtek a legfőbb változások: az oldalborítások és az ülések teljesen újonnan lettek kialakítva és drága anyagokkal lettek bevonva, ugyanúgy, mint a szériatartozék fejtámla. A Granada XL és Granada GXL fautánzatú borítása helyett az új Granada Ghia-nál újra eredeti fát használtak nagy mennyiségben, mindehhez még egy igazi bőrrel bevont, speciális kormányt is adtak. Az új csúcsmodellnél természetes volt - ugyanúgy, mint a kétszer nagyobb verziónál, a Granada GXL-nél -, hogy ennél is szériatartozékok lettek olyan magától értetődő dolgok, mint az automataváltó, szervokormány, hátulról is állítható napfénytető, vinyltető, csúcskategóriás rádió, és a többi. Mint már a 26M is, az új Granada Ghia is újra szériatartozékként 2,6-l-HC-V6-os, 125 lóerős motorral lett felszerelve, kívánságra pedig 3,0-l-HC-V6-os, 138 lóerős motort kapott. A Granada Ghia eleinte kizárólag, mint négyajtós Limusine volt rendelhető. 1974. Júliusától Angliában már mint Coupé is kapható volt. Mint a Limusine (ami Angliában különben csak 1974. áprilisától volt kapható, nem úgy, mint Németországban, ahol már februártól) ez is, mint a Granada Ghia Coupé kizárólag csak 3,0-l-V6 motorral volt kapható.

A modellek további részleteinek javítását kezdték el 1974 szeptemberében. Ettől kezdve, új, egyedüli extraként választható lett a szint-igazított hátsókerék rugózás beépített kompresszorpumpával. Ezzel egy időben Angliában a Consul motorizáltságát a kölni 2,0-l-OHC motorral (itt a 99 helyett 98 lóerővel) javították az eddigi 2,0-l-V4 (82 lóerő) helyett. 1974 októberétől a Granada Ghia Coupé Németországban is elérhető lett. Ugyancsak ettől az időponttól a 2,0-l-OHC motort, kifejezetten Németországnak 2,0-l-V6 motorral helyettesítették. Ez a kis V6-os motor, ami 1972 márciusától még csak a Ford Taunus és a Ford Capri modellsorozatban volt elérhető, most a Ford Consul és a Ford Granada modellekben is bemutatkozott. Igaz, csak a Consul, Consul L és Granada XL modellekhez volt választható, miáltal egy Granada első ízben kapott kis, 2 literes, 6 hengeres motort. 1975 februárjában az eddigi Consul & Granada modellsorozat kifutott. Márciustól elérhetővé vált a fejlettebb, a részleteiben is jelentősen átdolgozott Granada ’75 modellsorozat.

Köszönetnyilvánítás

Az oldalon olvasható Ford Granada típusleírások a Ford Granada Klub közreműködésével és hozzájárulásával kerültek fel az oldalra. Köszönjük!

Granada-SuperStreet.jpg

VeteranBanner2012b.jpg

Források, hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Ford Granada témájú médiaállományokat.
A Wikimédia Commons tartalmaz Ford Scorpio témájú médiaállományokat.
VeteranPark-logo-webes.png Backtop.jpg