Ford Granada

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

A lap 2016. február 6., 13:32-kori változata

FORD GRANADA
Ford Granada GXL
Gyártási adatok
Gyártó	Ford Europe
Gyártás helye	Köln, Németország: 1972–1994 Dagenham, Anglia: 1972–1976
Modellvariánsok	2-ajtós sedan 4-ajtós sedan (fra 1990) 2-ajtós coupé (til 1994) 5-ajtós "station car" (fra 1992)
Kategória	Luxusautó Executive car (E)
Tervező	Mark Hummer project manager
A(z) MkI., MkII., MkIII., modell műszaki adatai
Teljesítmény
Motor	1,7 l V4 2,0 l V4 2,0 l I4 2,3 l V6 2,5 l V6 2,55 l V6 3,0 l V6
Felépítés	Orrmotor, hátsó kerékhajtás (FR)
Kapcsolódó modellek
elődök: Ford Zephyr & Zodiac Ford 17M/20M/26M Utód:Ford Scorpio

Ford Granada és Ford Consul modellek (1972 - 1994)

A Ford Granada / Ford Consul modellek 1972 márciusában megkezdett gyártását egy négy éves fejlesztési fázis előzte meg, amely a kölni Merkenich-ben és az angol Duntonban párhuzamosan folyt. A projekt költsége 500 millió német márka volt, ami a Ford eddigi legdrágább, de egyben legalaposabb konstrukcióját eredményezte. A projekt Mark Hummer neve alatt futott.

Az új autó egy rendkívül stabil karosszéria-konstrukcióval rendelkezett, amely egy erős önhordó alvázon nyugodott. A magas fokú biztonsági koncepció részét képezte például az egyedülálló biztonsági kormányoszlop szerkezet: a harmonikaszerűen összecsukható flexibilis csövet a tűzfalon egy acéllap erősítette meg. A felső végén egy irányítható távtartóval összeheggesztették, ami a továbbiakban három műanyag rúddal a pedálrészhez lett erősítve. A belső kormányoszlop mindkét vége műanyag rúddal van összekötve, amelyek egy balesetnél elnyíródnak, így a kormányoszlop összecsúszik.

Kitűnik a rendkívül erős és költséges futómű-konstrukció, amit elől egy masszív futómű segédkeret, dupla trapézlengőkarok, a csavarrugók és a lengéscsillapítók, valamint a keresztstabilizátor alkotnak. Egy alkatrész sem érintkezik közvetlenül a karosszériatesttel. Hátul is új független kerékfelfüggesztést kapott az autó, akárcsak elől, itt is egy segédkerethez vannak rögzítve a lengőkarok, így a hátsó futómű sincs fix összeköttetésben a karosszériatesttel, a lengőkarokra csavarrugókkal és lengéscsillapítókkal fekszik fel a karosszéria. A hátsó futóműkereten kerül rögzítésre a differenciálmű is ami meghosszabbításával elől egy rendkívül rövid és ezáltal rezgésmentes kardántengely alkalmazását teszi lehetővé.

Ford Garanada szériák

Mark I (1972-1977)

Az 1972 márciusában megjelent Granada sikerei nyomán, a brit Ford Zephyr, és a német P7-sorozat, mint a Ford európai addigi luxusautói estek áldozatul. Az első időkben Ford Consul néven gyártották, mert egy nagy brit cégcsoport, a Granada Group pert indított a névhasználat miatt, de nem tudták megakadályozni a Ford regisztrációját Granada védjegyként, ezért 1975-től a Ford „Granada” márkanéven gyártotta ezt a szériát.

Az autó hamarosan népszerűvé vált a hatóságok, illetve a közszolgáltatók körében (rendőrség, taxi, hadsereg, flotta, stb.). A hagyományos négyajtós limuzin mellett ajánlottak egy szokatlan négyajtós "kupé limuzin"-t is (csak 12 került legyártásra).

Mechanikailag, az Európai Granada megfelelt a Ford céges egyezményeinek, így a beépítésre kerülő motorok Angliában a Ford Essex V4 - 2,0 L, valamint az "Essex" V6 motor 2,5 és 3,0 liter kapacitással. A Német modellbe a Ford Taunus V4-es motor - 1,7 L, illetve a 3.0 L-es V6-os Essex, továbbá leginkább a Ford Cologne "kölni" V6-os 2.0, 2.3 L-es, vagy 2.6 L-es lökettérfogatú motorok kerültek. A V4 motorok helyébe később a "Pinto" erőforrások léptek. Az autó általában követte elődei, a Ford Zephyr / Zodiac mechanikai elrendezésének megoldásait, így a spirálrugós, lengőkaros független hátsó felfüggesztést és meghajtást, de elöl a „MacPherson” rugós-tagok váltották fel a kettős keresztlengőkaros felfüggesztést, amit 18 hónappal korábban a kisebb TC Cortina és Taunus szériákon vezettek be. Azonban a Granada - mint Ford 17M / 20M / 26M-nél hátul dobfékekkel készült, szemben a Ford Zephyr / Zodiac sorozat hátsó tárcsafékeivel. Az autó négyajtós szedán, ötajtós kombi (Turnier), és egy kétajtós ferde-hátú kupé kivitelben volt kapható. A korai (1972-1973) kupé némileg eltérő karosszéria elemekkel, az un. „kólásüveg” stílussal készült. 1974-ben a kupé kialakítását felülvizsgálták, és egyenesebb vonalvezetést kapott. 1973. májusában a kétajtós szedán csatlakozott a kínálati listához, így az alapmodell árát 415 márkával sikerült csökkenteni. A két-ajtós szedán verziót soha nem gyártották, és hivatalosan nem értékesítették az Egyesült Királyság területén. A módosított kupé változatot, csak Ghia kivitelben értékesítették az Egyesült Királyságban; másutt minden belső kialakítással és motorral elérhető volt. Fordított helyzet állt fenn a TC Cortina és Taunus esetében, ahol a brit modell volt a "kólásüveg" stílusú.

A kontinentális Európában, 1976-1977 folyamán a Granadáknál is bevezették a benzinbefecskendezéses „Köln”-i V6-os motort, 150 LE (110 kW) teljesítménnyel. Dél-Afrikában, a Granada „Perana” V8 készült a Basil Green Motors üzemében, és a Ford kereskedőhálózata által volt elérhető. Ez a típus 302 cu in (4,9 L-es) Windsor V8 motorral került kifejlesztésre, 255 PS (188 kW; 252 LE) teljesítménnyel, illetve 405 Nm (299 lb.ft)/2600 rpm nyomatékkal.

Mark II (1977-1985)

Fordítás alatt!A tér és az egyenes vonalú Granada Mark II-ben megjelent az augusztusi 1977-ben gyártott, amíg április 1985 következő enyhe ráncfelvarrás és figyelem a hajtáslánc zaj, rezgés, és keménységgel 1982 volt fejlődés az előző autó, a fő különbség, hogy a "Köln" V6 motor 2.0, 2.3, és 2.8 L formák helyett a régebbi "Essex" egység (amely soha nem kínált a Köln beépített Granadas), és a bevezetése funkciók, mint a légkondicionáló és a felső -priced 2.8 literes változat, befecskendező. A kontinentális Európában, 1,7 L V4 eredetileg rendelkezésre. Mire a bevezetése, UK Granada termelés már csendben elhagyott "egy ideig"; Brit piacon Granada IIs importáltak Németországból. [ 19 ] A belső Fordnál, a "kölni" 1.7, 2.0, 2.3, és 2.8 egység volt az utolsó származékok "V-Taunus" motorválaszték.

Bár a legtöbb túlélő Granada Mark IIs jellemző a színrefújt postface-lift (1981) rács, a korábbi autók jött egy egyszerű fekete rács tekintet karosszéria színére.

1981 Ford Granada Estate: a tervezés, a hátsó rész átvitték a Mark I Granada ingatlanok A kupé-ben megszűnt, amikor az új modell kezdett termelés, bár volt egy két ajtós szedán változata bizonyos európai piacokon. A viszonylag kis számú járművek is előállítottak egy Indenor négyhengeres dízelmotor a 1.9-, 2.1- és 2.5 literes kapacitás. [ 20 ] Eredetileg csak a négyajtós szedán (a későbbi 2.5 is, mint egy kombi), a legtöbb ilyen ment taxi szolgáltatók, és kevés túlélni. A legkisebb 1,9 volt elég lassítottak, és hamarosan helyébe a valamivel erősebb 2,1, amelyet bemutattak a "Granada GLD" március 1979 Genf. [ 21 ] 1982-ben, ezt váltotta fel több képes 2.5. [ 20 ]

Üzemanyag-befecskendezéses 2.8 modellt eredetileg felajánlott egy "S" csomag vagy GL út. 1979-ben, mindkét verzió helyébe a 2.8i GLS. Ma korán injekciók modellek különösen ritka. Az 2.8i S modell is halhatatlanná a járművet használják a TV-sorozat "The Sweeney". Változások 1980-ban csak az új színek és új, kényelmes ülések. [ 22 ]

Mivel a tartomány érlelt ráncfeltöltés 1981, a másik két modell került bevezetésre. Az Egyesült Királyságban, a sport-alapú Granada vezették be a Granada 2.8 Injection amely fehér keréktárcsák Michelin TRX gumiabroncsok, uprated felfüggesztés, a Recaro belső, elülső karnis és bootlid spoilerek, színkóddal lökhárítók, első ködlámpák, és megfeketedett trim . Ez a modell használható a 2.8 "injektált" motor a brit Ghia modell tartományban. A vége felé a gyártási sorozat, bevezetése a 2.0 és 2.3 LX limuzin és kombi UK marketing csomag biztosított változatok valamivel nagyobb teljesítményű, mint az "alap" L modellek. Szintén vége felé a gyártási sorozat, trim alkalmaztunk, melyet a GL kárpitozás kínált röviden járműveken 2.0 motorok és Ghia berendezés elérhető a 2,3 literes motorral ellátott járműveket. Ez a két változat különösen ritka. Késedelmes változat is volt Ghia felszereltségi kínálata dízelmotor modell bevezetésével a 2.5 D Ghia.

Egy különleges Ford of Britain csak marketing csomag kiadása a Ghia X modellt később bevezették a "Ford Granada Ghia X végrehajtó", amely szabványosított luxus találkozókat, mint a kiváló minőségű Connolly bőr belső, amely korábban egy opcionális felszerelésre. További finomítások ilyen villamos csúszda és dönthető napfénytető, elektromos indító kiadás szalonok, elektromos ülésállítás, ülésfűtés, fedélzeti számítógép, és a légkondicionáló állítsa a Granada Ghia X fent a legtöbb más költség hasonló végrehajtó autó az Egyesült Királyságban érhető a korai 80s. A speciális "Taxi" kiadás volt csak fekete, amely magában foglalta a lábbal működtetett "pánikgomb" a vezető lábtér, ami működteti a riasztó. Amellett, hogy a két modell, a tartomány egészítette kombi modellek, amelyek tükrözik az azonos kinevezési szinten, mint az egész szalon tartományban, beleértve a Ghia X, de nem a Ghia X végrehajtó modell.

A teljes modellválaszték:

• 1977-1981 évek között: 2,0 L, 2,1 D, 2,3 L, 2,3 GL 2,5 DL, 2.8 GL, 2.8 Ghia, 2.8i S, 2.8i GL, 2.8i GLS, 2.8i Ghia.
• 1981-1985 évek között: 2.0 L, 2.0 LX, 2.0 GL, 2.3 L, 2.3 LX, 2.3 GL, 2.3 Ghia, 2,5 DL, 2.5 D Ghia, 2,8 GL, 2.8 Ghia, 2,8 Ghia X, 2.8i Ghia, 2.8i Ghia X, 2.8i Ghia X "Executive", 2.8 Injection.

Mark III (1985-1994) -Granada- UK, IRL/-Scorpio- Európa más területein

Fordítás alatt! Lásd még:Ford Scorpio MkI Wikipedia EN

termelt Ford Európa 1985-től 1998- [ 1 ] Ez a csere az európai Ford Granada vonal (bár az Egyesült Királyság és Írország a Scorpio immár az Granada neve 1994-ig). Elődjéhez hasonlóan a Scorpio célozta luxusautó piacon. A variáns az úgynevezett Merkur Scorpio eladták röviden az észak-amerikai piacon a késő 1980-as évek.

1985 áprilisában, a harmadik generációs autó érkezett, amely lényegében egy rebadged Ford Scorpio , a Granada nevet használják mind Írország és az Egyesült Királyság egyetlen, a Skorpió jelvény (amelynek hatálya az egész tartomány kontinentális Európa ) van fenntartva a felső tartományban változatban. A Mark III Granada volt az első európai termelés volumene modell, hogy a blokkolásgátló fékek szériában az egész tartományban.

Kódnéven DE-1 a fejlesztés során, a Skorpió erősen alapján a Sierra , ül egy kifeszített változatát padlólemez , és egy hasonló stílus filozófia által meghatározott mind a Sierra és a harmadik generációs Escort . Az motorháztető voltak jól bevált motorok, kezdve a tiszteletreméltó Pinto motort egység 1,8 liter és 2,0 liter kapacitás, valamint a V6 Köln motor a 2.4 L, 2.8 L, később 2,9 L elmozdulásokra. 1989-ben már mind a Pinto motor már leesett, egy 8 szelepes DOHC motor helyett a 2,0 L modellt.

A Skorpió volt hivatott fenntartani Ford pozícióját Európában, mint a fő alternatíva a Mercedes vagy a BMW azok számára, akik saját egy luxusautó. Azt is indított több mint egy évvel megelőzve az új versenytársak Rover és a Vauxhall. [ 2 ] E célból a Ford épül a már kiterjedt leírás elérhető a kimenő MkII Granada (amely az időszak volt, nagyon jól felszerelt, olyan funkciókkal, például a bőr fűtött elektromosan állítható ülések, klímaberendezés , elektromos napfénytető és a fedélzeti számítógép szabványos vagy opcióként) hozzáadásával néhány további funkciók szokatlan a tömeges piaci autót. Fejlesztések elérhető tartalmazza: fűthető szélvédő, sebességtartó automatika , és később összkerékhajtással . A leginkább figyelemre méltó az előleg az illeszkedését ABS , az első alkalommal ezt a funkciót tettek szabvány egy egész sor egy sorozatgyártású autó. Az autó széles körben dicsérték, hogy nagyon kényelmes és tágas, különös tekintettel a hátsó lábtér.

Motor választási lehetőség az ismerős SOHC Pinto motort, akár adó-gát alákínálva 1,8 L formában, vagy egy erősebb 2 literes változat üzemanyag-befecskendezés elérhető. A kölni V6-os motorok hajtották át az előző tartomány rövid életű (és nem sokkal erősebb, mint a 2 L Pinto) 2.4 L és 2.8 L (később 2,9 liter) kapacitással.

Kevés volt a műszaki változások az évek során, nevezetesen a bevezetése a DOHC motor 1989-es, a Scorpio Cosworth egy 2,9 L 24 szelepes Cosworth V6 1990 decemberében.

1991-ben egy új, csúcs-jármű került bevezetésre, az Scorpio 24 szelepes. Ez szerepelt a 2,9 L Cologne motor, hogy már alaposan átdolgozta Cosworth Engineering és szerepelt quad vezérműtengelyek és a 24 szelep, elég 200 LE (150 kW). A Ford, ez adta a 0-60 mph ideje 8,1 másodperc, végsebessége 140 mph (230 km / h).

Ez a változat a Granada folytatódott a "Ford család" stílus fogalma a korábbi verziók; Ebben az időben, az autó felületesen hasonlított egy nagyobb változata a Cortina utódja, a Ford Sierra . Az Egyesült Királyság és Írország után a vegyes értékesítési siker a hasonló stílusú Sierra - ami már tudható, hogy a radikális stílus - Ford nem akart semmit kockáztatni, és inkább megtartotta a Granada nevet ezeken a piacokon, így a Scorpio gyakorlatilag Mk III Granada . A Skorpió nevet is használták, de a berendezés megnevezése, magasabban helyezkedik el, mint a hagyományos "Ghia" felső tartományban modell, és már kereskedelmi forgalomba kerültek, mint a prémium áldozatul márkajelzésű mint "Granada Scorpio" (bár a "Granada" később esett) és a Skorpió lett sub márka önmagában.

A Ford Granada Mk III volt az utolsó autó, hogy viseli a legendás Granada jelvényt az Egyesült Királyság és Írország, lecserélt 1994-ben a páneurópai Skorpió. A Skorpió közös platform ajtók és a tető az Mk III Granada és ezek az elemek az autók tervezése volt jelentéktelen. A stílus az orr és a hátsó részeket szenvedett a kérelmet a Ford Ovális kialakítás iskola használják szerte Ford tartomány a 1990-es években. A Skorpió, ez tűnt, mint egy nagy tátongó száj, "bug' szemű fényszórók, és a hagymás csomagtartó. Egy 1998-as újratervezés nem tett semmit, hogy mentse azt, amit axed ugyanebben az évben a teljes európai értékesítési csak 95.587 darabot.

A modell egy felfrissített Mark I megváltozott rács, fényszóró, hátsó lámpa, motorháztető és a műszerfal. Ez ment eladó 1992 elején, ugyanakkor, hogy a kombi modell (az első látható Londonban a október 1991 British Motor Show ) adtunk a tartományban.

Ez facelift átrendezték a megjelenés a Granada a közelgő Mondeo, és tartott stíluselemek koherens egész modellválaszték.

A Ford Granada/Consul változatok ismertetése

A vásárló három különböző karosszéria típus közül választhatott:

• kétajtós Fastback (csapott hátú Limusine)
• négyajtós lépcsőshátú - Limuzin
• ötajtós Turnier (kombi)

Angliában csak három különböző motortípus volt kapható:

• 2,0-l-HC-V4, 82 lóerős
• 2,5-l-HC-V6, 120 lóerős
• 3,0-l-HC-V6, 138 lóerős

A Consul és Consul L modellek szériafelszereltségként 2,0-l-V4 (82 lóerő), vagy kívánság szerint 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral kerültek forgalomba. A Consul GT 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral rendelkezett Granada és Granada GXL szériafelszereltséggel 2,5-l-V6 (120 lóerő), és kívánság szerint 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral került forgalomba. Mialatt Kölnben mind a három karosszériatípust gyártották, a brit Dagenham-ban (Grafschaft Essex) elsőként csak a négyajtós Limuzin debütált. Angliában csak 1972 szeptemberétől volt elérhető az ötajtós Turnier változat. Angliában nem mindig a szokásos "Turnier" nevet viselte, hanem ehelyett "Estate"-nek is hívták. Az osztály viszonylag egyszerű kombija szokatlan volt, lemondtak a Consul alapmodellről és a négyhengeres motorról.

Az élenjáró modellekben, a Zephyr-ben és a Zodiac-ban csak két modell volt:

• Consul L Estate kizárólag 2,5-l-V6 (120 lóerő) motorral
• Granada Estate kizárólag 3,0-l-V6 (138 lóerő) motorral

Ezután Németországban a leggyakrabban vásárolt típus a Consul L négyajtós Limusin lett, 2,0-l-OHC-Motor, 99 lóerős motorral. Már a megjelenés évében rendkívül népszerű volt közvetlen vetélytársainak az Opel Rekord 1900 S „Luxus“, a Mercedes–Benz 200, az Audi 100 LS, és a pár hónappal később feltűnő BMW 520 tekinthető. A Granada és Granada GXL 2,3-l, 2,6-l és 3,0-l nagyvonalú hathengeres modelljeivel szemben az Opel csupán az új Commodore-t, illetve Commodore GS-t és a Mercedes–Benz a 230, 250, 280 modelleket tudta kínálni. A BMW az új 5-ösét még 4 hengerrel és több, mint 2 literes lökettérfogattal kínálta, csak Münchenből tudott a későbbi 7-es öregedő elődje, a BMW 2500, 2800 és 3,0 S versenybe szállni. Az Audi a ’70-es években ezzel a járműkategóriával még nem lépett elő, a modellprogram az 1,8 literes, nagy Audi 100 GL-nél befejeződött.

• Ford Granada MkII & Ford Cologne(Taunus) V6 erőforrás (1962-2011)

A modellkínálatban, az alsóbb kategóriákban mégis volt egy hiány, a Ford szemben a Mercedesz sikeres Diesel modelljeivel – a 200D és 220D (55 és 60 lóerő) – és az új Opel Rekord 2100D-vel (60 lóerő) csupán a 17M-ből ismert 1,7-l-HC-V4 (75 lóerő) motorral rendelkező Consul és Consul L modelleket tudta kínálni. A Fordnál akkoriban a dízel motor inkább a kevésbé igényes Transporter szektorban jöhetett szóba.

A Ford egy különkiadással lépett elő, a Consul GT-vel, a Consul sportváltozatával. A Consul GT mindamellett kiegészítéseket adott a Consul L–hez, egy valamivel sportosabb futómű-beállítást, egyébként ez szériafelszereltség a Consulban, feláras 2,3-l-HC-V6 108 lóerős motor (kívánságra kapható 3,0-l-HC-V6 motorral (138 lóerő), ez más Consul modellekben csak a Kombiban volt elérhető. A Granada modellek változatlanok maradtak, Angliának a Consul GT-t mégis szériafelszereltségként 3,0-l-V6 motorral szállították), acél sport felni, a Granada hűtőrácsa (itt minden feketére fényezve), halogén pótfényszórók, belül a Granada komplett műszerezettsége fordulatszámmérő, olajnyomás- és ampermérő, továbbá egy nagyon művészi könnyítés a kormánykerék küllőin.

Az egész modellsorozat csúcsmodellje a Granada GXL volt: szériafelszereltségként automataváltóval, szervokormánnyal, hátulról is állítható napfénytetővel, vinyl tetővel, hőszigeteléssel, körben zöldre színezett üvegekkel került forgalomba. Az ilyen felszereltséget elsősorban az igényesebb vásárlóknak szánták, erre a ’70-es évek elején alig volt kereslet. A Turnier (kombi) az összes felszereltség típusban (kivéve a Consul GT és Granada GXL) elérhető volt, itt kell megjegyezni, hogy mindkét hazájában (Angliában és Németországban) mindig a piac legnagyobb kombi autója volt. Csomatgtartója a legnagyobb volt, hossza 2,06 m és a kerekek között mértszélessége 1,16 méter, mellyek az egyik európai személyautó sem tudta felvenni a versenyt, a Ford ezt a méretet a mai napig nem tudta újra elérni.

A Turnier (kombi) nem csak nagy volt, hanem néhány intelligens és különösen kényelmes megoldást is hozott: egy akkoriban újításnak számító - manapság már magától értetődő - gáznyomásos csomagtartó-teleszkópot, és egy másik páratlan konstrukciót, a dönthető üléstámlát. Az ülőfelület körülményes állítása helyett, ahogy egyébként szokásos volt, az új, nagy Fordban elsőként az ülőfelület rögzítve volt, helyette az üléstámla volt dönthető. Ezután elég volt egy fogantyút a középső fejtámlán eltolni és egyszerűen ledönteni! Egy elmés konstrukció eredményeként egy golyóscsapágyas szánka által automatikusan ledönthetőek lettek az üléstámlák és így – a gigantikus méretekből adódóan - egy asztallap nagyságú és simaságú, óriási rakodóterületet lehetett létrehozni. A vásárló a Consul Turnier-rel egy erős, nagy kombit kapott a munkájához, illetve esténként és hétvégenként egy elegáns magánautóvá változott és állt a tulajdonos rendelkezésére. A Consul L Turnier és különösen a Freizeit-Consul kínálkozott a nagycsaládosok és a nagy csomagteret igénylő hobbival rendelkező kiscsaládosok számára, míg a Granada Turnier, mint luxuskivitelű Globetrotter (világjáró) máig különösen erős húzóeszköze a nagy lakókocsiknak, nagy vitorlásoknak és a ló-szállító utánfutóknak, így ezen feladatok elvégzéséhez igen jó vételnek számított.

Már egy évvel a gyártás megkezdése után, 1973 márciusában, mint kiegészítő karosszériatípus megjelent a kétajtós Limusine. Ez a típus csak Németországban volt kapható, de itt minden modellverzióban, kivéve a nemesebb Granada GXL-t. A kétajtós Fastback (csapott hátú) Limusine-t hamarosan átkeresztelték "Coupé"-vá. Ugyanakkor a motorprogram kifejlesztett egy különlegességet a német piac számára: kizárólag a Consul és a Consul L modell azonnal szállítható volt az eredeti kiöregedő 17M P5-ből származó 1,7-l-LC-V4 (65 lőerő) motorral, ami használható volt normál benzinnel. Persze nem volt mindig megfelelő a motorizáltság, de ennek ellenére a Consul mégis élénkebb volt, mint egy diesel Mercedes, aminek a legerősebb csúcsverziója a 240 D, 65 lóerővel bírt. Ezen felül, kívánságra, minden modell rendelhető volt fejtámlával az első ülésen.

1974 januárjától a Coupét egy átdolgolgozott verzióban kínálták. Ez az európai szájíz számára megszokottabb volt, egy letisztultabb vonalú autót eredményezett. Ugyanakkor a C-oszlopot és a hátsó oldalablakokat is átdolgozták, ezek behelyezési technikája többé már nem a ragasztás volt (amivel soha nem tudtak elég pontos kapcsolatot létrehozni), hanem újra, mint a régi M-modelleknél a csavarozás.

Mindemellett az emblémák az első sárvédőkre kerültek, amiben a lökettérfogat adatok is helyet kaptak, nagy krómozott betűkkel.Mialatt a Granadát most ugyanolyan méretnél Granada XL-re keresztelték, megkapta a Consul L felszereltséget. Az 1973. szeptemberében megismert Taunus L a - Taunus ’74 modellsorozat tagja - az „L” betű helyett a faron szintén egy kicsi emblémát kapott, amiben egy lendületes „L” szerepel és egy kis kézírásos „de luxe“ felirat került alá, miáltal a kapcsolat az „örökössel” az öregedő 17M „de luxe” modellel ismét világosabb, láthatóbb lett. Egy hagyomány, ami csak 1994 nyarán az utolsó Scorpio CLX-lel tűnt el végérvényesen.

1974 február - A Ford új zászlóshajója, a Granada Ghia

Már a megelőző év szeptemberében, a Frankfurt am Main-i IAA-n bemutatták a Granada Ghia-t mint stílustanulmányt. Akkoriban az autó még mint az elődje, a 26M, dupla fényszórókkal és egy impozáns hűtőráccsal rendelkezett az amerikai Lincoln Continental stílusában, ami egyenesen és büszkén feküdt rá a hosszú motorháztetőre. A szériamodell ezután a hagyományos, négyszögletes Granada-fényszórókkal és egy lényegesen szolidabb külsővel érkezett.

A Granada Ghia egy speciális, kiszélesített oldal-díszlécet kapott, a hátsó lámpatestek közötti felületet műbőrrel borították, ugyanúgy, mint a B-oszlopot. A kormánykerék belső része az autó színét kapta, a FORD felirat egyenként álló nyomtatott betűi a motorháztetőről hiányoztak (ehelyett kapott egy kis kézírásos Ford feliratot a hűtőrácsra) és a lökhárítószarvak is eltűntek. A belső térben történtek a legfőbb változások: az oldalborítások és az ülések teljesen újonnan lettek kialakítva és drága anyagokkal lettek bevonva, ugyanúgy, mint a szériatartozék fejtámla. A Granada XL és Granada GXL fautánzatú borítása helyett az új Granada Ghia-nál újra eredeti fát használtak nagy mennyiségben, mindehhez még egy igazi bőrrel bevont, speciális kormányt is adtak. Az új csúcsmodellnél természetes volt - ugyanúgy, mint a kétszer nagyobb verziónál, a Granada GXL-nél -, hogy ennél is szériatartozékok lettek olyan magától értetődő dolgok, mint az automataváltó, szervokormány, hátulról is állítható napfénytető, vinyltető, csúcskategóriás rádió, és a többi. Mint már a 26M is, az új Granada Ghia is újra szériatartozékként 2,6-l-HC-V6-os, 125 lóerős motorral lett felszerelve, kívánságra pedig 3,0-l-HC-V6-os, 138 lóerős motort kapott. A Granada Ghia eleinte kizárólag, mint négyajtós Limusine volt rendelhető. 1974. Júliusától Angliában már mint Coupé is kapható volt. Mint a Limusine (ami Angliában különben csak 1974. áprilisától volt kapható, nem úgy, mint Németországban, ahol már februártól) ez is, mint a Granada Ghia Coupé kizárólag csak 3,0-l-V6 motorral volt kapható.

A modellek további részleteinek javítását kezdték el 1974 szeptemberében. Ettől kezdve, új, egyedüli extraként választható lett a szint-igazított hátsókerék rugózás beépített kompresszorpumpával. Ezzel egy időben Angliában a Consul motorizáltságát a kölni 2,0-l-OHC motorral (itt a 99 helyett 98 lóerővel) javították az eddigi 2,0-l-V4 (82 lóerő) helyett. 1974 októberétől a Granada Ghia Coupé Németországban is elérhető lett. Ugyancsak ettől az időponttól a 2,0-l-OHC motort, kifejezetten Németországnak 2,0-l-V6 motorral helyettesítették. Ez a kis V6-os motor, ami 1972 márciusától még csak a Ford Taunus és a Ford Capri modellsorozatban volt elérhető, most a Ford Consul és a Ford Granada modellekben is bemutatkozott. Igaz, csak a Consul, Consul L és Granada XL modellekhez volt választható, miáltal egy Granada első ízben kapott kis, 2 literes, 6 hengeres motort. 1975 februárjában az eddigi Consul & Granada modellsorozat kifutott. Márciustól elérhetővé vált a fejlettebb, a részleteiben is jelentősen átdolgozott Granada ’75 modellsorozat.

Köszönetnyilvánítás

Az oldalon olvasható Ford Granada típusleírások a Ford Granada Klub közreműködésével és hozzájárulásával kerültek fel az oldalra. Köszönjük!

Források, hivatkozások

• A Ford Granada Klub honlapja
• Ford Granada EU - Wikipedia EN
• Ford Granada MkIII "Scorpio" - Wikipedia EN
• hivatkozás címe
• hivatkozás címe
• Ford Cologne V6 engine - Wikipedia EN

Szerkesztési irányelvek Gyorstalpaló szerkesztőknek Kapcsolat

• Adatvédelmi irányelvek
• A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiről
• Jogi nyilatkozat
• Veterán autómárkák
• Veterán autó típusok
• Veterán motormárkák
• Veterán motor típusok
• Veterán Hirdetések
• Veteráfórum
• Veterán klubok