Enzo Ferrari

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „{{Emberek | név =Enzo Ferrari | kép = | képméret = | képaláírás = | született =1898. február 20. | elhunyt =1988. augusztus 14. | kapcsolódó márka =[[Fe…”)
6. sor: 6. sor:
| született =1898. február 20.  
| született =1898. február 20.  
| elhunyt =1988. augusztus 14.  
| elhunyt =1988. augusztus 14.  
-
| kapcsolódó márka =[[Ferrari]];[[Alfa Romeo]]
+
| kapcsolódó márka =[[Ferrari]] [[Alfa Romeo]]
| híres munkák =  
| híres munkák =  
| innováció =  
| innováció =  

A lap 2010. július 1., 14:50-kori változata

Enzo Ferrari
Született1898. február 20.
Elhunyt1988. augusztus 14.
Kapcsolódó márkaFerrari Alfa Romeo



Enzo Ferrari fiatalon elvesztette édesapját és bátyját az első világháború alatt, ezért ideje korán kimaradt az iskolából, és autóversenyzőként próbált szerencsét.

1919-ben a CMN (Costruzioni Meccaniche Nazionali) csapatban kezdte meg pályafutását, de a várt sikerek elmaradása után, 1920-ban az Alfa Romeo csapatához szegődött. A konstruktőri feladatok mellett versenyzőként is sokkal nagyobb sikereket ért el, és 1923-ban a ravennai futamon elnyerte az ágaskodó ló jelvényt ábrázoló díjat, melyet 1932 óta a Ferrari autók védjegyeként ismerünk. 1924-ben a pescarai Coppa Acerbo verseny győzelmén felbuzdulva a csapat megpróbálta komolyabb versenyeken is elindítani Ferrarit, de ő inkább a csapat irányításában kamatoztatta tehetségét, majd 1929-ben létrehozta a Scuderia Ferrari versenyistállót, mely akkor még az Alfa Romeo csapataként szerepelt a futamokon.

1940 után már saját neve alatt tervezett és gyártott autókat, majd 1950-ben a Ferrari önálló istállóként jelent meg a száguldó cirkusz porondján.

Az 1960-as évek elején a vállalat anyagi problémákkal küzdött, ezért Ferrarai megengedte, hogy a Fiat részvényeket vásároljon a cégben, majd 1963-ban Ford is megpróbálta kivásárolni Ferrarit a vállalatból, ám hosszas tárgyalások után a megállapodás mégsem jött létre, és csak tovább folytatódott a két csapat vérre menő küzdelme.

Ferrarinak a karrieréhez hasonlóan a magánélete sem volt viharoktól mentes, hisz feleségétől született fiát Alfredo Ferrarit (Dino) már 24 éves korában elvesztette. 1945-ben azonban szeretőjétől újabb fia született (Piero), akit viszont felesége iránti tiszteletből csak annak halála után vállalt fel a nyilvánosság előtt, és tett meg vállalata alelnökének.

A tehetséges autóversenyző és konstruktőr halának körülményei sem mondhatók mindennaposnak. Halálának valós dátuma után két nappal jelentették csak be a tényt a nyilvánosság előtt, kompenzálva ezzel születésének két nappal későbbi regisztrációját.

Kapcsolódó hivatkozások