Rudolf Diesel
|  |
A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből
| Rudolf Diesel | |
| Született | 1858. március 18., Párizs, Franciaország |
| Elhunyt | 1913. szeptember 30., La Manche-csatorna |
| Innováció | dízelmotor |
Tartalomjegyzék |
Rudolf Diesel
Rudolf Diesel Párizsban született, szülei bajor bevándorlók voltak. Apja bőrcikkeket készített, anyja angoltanárnő volt. Rudolf iskolázását Párizsban kezdte. A család fel szerette volna venni a francia állampolgárságot, de 1870-ben a porosz–francia háború kitörése miatt távozniuk kellett. Londonba költöztek, ám Rudolfot rövidesen Augsburgba küldték unokatestvéréhez, hogy ott folytassa tanulmányait. Rudolf elhatározta, hogy szülei kívánsága ellenére gépészmérnök lesz. (Szüleihez írt leveleit az augsburgi M.A.N. gyár archívuma megőrizte.) 1875-ben, két évvel a szokásos iskolai beiratkozási kor előtt ösztöndíjjal vették fel a főiskolára (Technische Hochschule München), ahol francia és angol nyelvtanítással tartotta el magát, 1880-ban mégis kitűnő eredménnyel végzett. Színvonalát addig még senki sem tudta elérni.
A dízelmotor születése
Egyetemi tanárától ajánlólevelet kapott két céghez, Maschinenfabrik Augsburg Nürnberg (M.A.N.) és Sulzer Bros. of Winterthur. A két cég közös irodát akart kinyitni Párizsban, és az ifjú Rudolf hamarosan hivatali igazgató lett. Észrevette, hogy sokan kishatásfokú gőzmotort használtak, és hamar felismerte egy hatékony, önálló erőgép szükségességét. Franciaországban egy ammóniával működő zárt ciklusú motoron dolgozott eredménytelenül, így amikor Berlinbe küldték, hogy ott folytassa munkáját, irányt változtatott, és a Carnot-körfolyamaton alapuló öngyújtó motort kezdte tanulmányozni. Első terve szerint szénport fecskendezett be egy henger 200 atmoszférára összenyomott légterébe, de a végcélja az volt, hogy a nyomás által felhevített légtérbe fecskendezett nehéz kerozin minden szikra nélkül, magától gyulladjon meg.
A munkát a M.A.N. cég finanszírozta. Végre sikert ért el, amikor 1897-ben Sulzer elkezdte Diesel motorjának gyártását. Hamarosan ő is gazdag ember lett, a pénzét gyorsan elvesztette, mert rosszul spekulált. Nem szabadalmaztatta az alapvető eljárást és többi szabadalmát is eladta, hogy legyen miből megélnie. Folytatta a motortervezést és előadásokat is tartott Európában és Amerikában. Világosan felismerte a növényi olajok üzemanyagként való használatának lehetőségét.
1913-ban Angliába hívták. Egy Carel nevű belga gyáros már elkezdte Diesel engedélyével Belgiumban a Diesel által tervezett motorok gyártását, majd részt vett egy új, angliai cég alakításában is Consolidated Diesel Engine Manufacturers Ltd néven; egy vadonatúj üzem is kész volt már Ipswichben. Diesel a Carels gyár igazgatója és főmérnöke társaságában utazott. Az Ipswich-i gyárat és Londonban a Rover autócéget akarták meglátogatni. Amikor azonban az Antwerpen és Harwich között járó éjszakai hajó Angliába érkezett, Diesel nem volt rajta. Néhány nappal később halászták ki holttestét a tengerből.
A következő lista azoknak a cégeknek a sora, akik már Dieseltől gyártási engedélyt kaptak:
- Burmeister & Wain
- Deutz
- Mirlees
- AB Diesels Motorer (ma: Atlas Copco)
- Stork-Werkspoor
- Sulzer American Diesel Engine Company
- St Louis.
Rudolf Diesel munkássága
Rudolf Diesel belsőégésű motorjára 1892. február 23-án kapott szabadalmat. Ez a szabadalom a gáztörvényeken alapult levegősűrítéssel működő, tehát gyújtógyertya nélküli (öngyulladásos), belsőégésű motorokat írta le. 1893-ban közzétette elméleti munkáját a hőerőgépekről. A működő prototípust az augsburgi MAN cég készítette el. A motort eredetileg „olajmotornak” nevezték, mivel általában gázolajat használ fel. A Diesel-motor – tökéletesített formában – máig is népszerű, főleg kis fogyasztása miatt.
Rudolf Diesel halála
Diesel élete tragikusan végződött 1913. szeptember 30-án. Néhány nappal később halászták ki a holttestét a tengerből, de azt a rátaláló tengerészek – a kor szokásai szerint – visszadobták a tengerbe; ezután már sohasem találták meg, csak a fiai azonosították néhány holmiját.
Halála körülményeit nem lehetett biztosra megállapítani. Egyesek szerint öngyilkosságot követett el, mert elszegényedett, de egy jelentés szerint tökéletesen jó hangulatban volt, amikor az előző este a kabinjába tért. Mások szerint valószínűleg a német titkosszolgálat gyilkoltatta meg, mivel Diesel szabadon és nemzetközileg akarta találmányait terjeszteni, és meg kellett akadályozni, hogy ezen szabadalmak (közvetlenül az első világháború kitörése előtt) a potenciális ellenség kezébe kerüljenek. Egy további elmélet szerint a kőolajcégeknek volt köze Diesel halálához, mivel Diesel növényi olajok használatát hangoztatta, ami az olajcégek érdekei helyett a mezőgazdaság érdekeit szolgálta. Diesel családja meg volt győződve arról, hogy Rudolfot valaki a hajóról lelökte, hogy szabadalmait ellophassa.
Ha a németek attól féltek, hogy a Diesel által tervezett motorokat ellenük is fel lehet majd használni, az nem volt indoktalan, mert az első világháború kitörése után az ipswichi gyár termékei között angol tengeralattjáró-motorok is szerepeltek. Ha azonban az olajvállalatok növényolaj-kompetíciótól féltek, annak egyelőre semmi oka sem volt, mert a dízelmotorok a mai napig iparilag csaknem kizárólag kőolajtermékeken működnek (kátrányolajtermékeken sokkal kisebb mennyiségben, de a Diesel-motor különböző változatait kísérletileg már sokféle üzemanyagon próbálták ki).
Rudolf Diesel bibliográfia
- Diesel, Eugen: Diesel: Der Mensch, das Werk, das Schicksal. Hamburg 1937.
- Diesel, Rudolf: Die Entstehung des Dieselmotors. Erstmaliges Faksimile der Erstausgabe von 1913 mit einer technik-historischen Einführung. Moers: Steiger Verlag, 1984.
Rudolf Diesel szabadalma
- 608845(US)