Junak

A VeteránPark - veterán autók és motorok szabad enciklopédiája wikiből

Junak

FSM Junak - Szczecińską Fabrykę Motocykli (WSM - Wytwórnia Sprzętu Mechanicznego)
Alapítva	1951
Megszűnt	1965
Székhely	Szczeciń, Lengyelország
A(z) Junak weboldala

Tartalomjegyzék

1 Junak ismertető
2 SFM Junak történet
3 Junak típusok
4 Junak képtár
5 Junak motorsport
6 Junakok "MOST"
7 Hivatkozások

Junak ismertető

Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs in safe mode.

A Junak motorok a Szczecin Motorkerékpár Gyárban(SFM)készültek. Kezdetben csak egy modellt, az M07-t gyártották, amelyet az M10 váltott fel(kishaszonjármű változata a B20 típus). A szériagyártás mellett említésre méltóak, a kevésbé ismert, szériagyártást meg nem ért változatok, így a sportcélú: M07R, M07C, a prototípusként készült: M07 / B21, M13, és a legmodernebb M14 jelzésű, egy kéthengeres motorral és egy futurisztikus formatervvel.

Egészen a közelmúltig a Junakot úgy kezelték, mint egy közönséges motorkerékpárt, de ismerjük el, ez a márka ímmár maga a történelem. Megérdemeli, hogy a klasszikus motorkerékpárok kategóriájába soroljuk. A fellelhető példányokat meg kell tartani, meg kell menteni és fel kell újítani, lehetőleg az eredetiség szabályai szerint.

Célunk, hogy ezen az oldalon is bemutassuk a lengyel motorkerékpár márka történetét, továbbá megőrizzük, és a felnövekvő generációknak bemutassuk ezt, az egyedülálló Kelet-Európai négyütemű márkát.

SFM Junak történet

A Junak története 1951 végén kezdődött. Minthogy Lengyelországban nagyok a távolságok, szükség volt egy viszonylag nagy teljesítményű, megbízható, gazdaságos üzemű motorkerékpárra a hazai piac számára.Kézenfekvő lett volna a második világháború előtt népszerű Sokol gyártásának felelevenítése, de politikai okok miatt ez nem kerülhetett szóba.

A feladat ezek után egy négyütemű, egyhengeres, 350 cm-es túra-motorkerékpár tervezése volt, s a munkát a varsói BKPMot (Biuro Konstrukcyjne Przemyslu Motoryzacyjnego) tervezőirodára bízták.Amint szokásos, a mérnökök egy sor külföldi gyártmányt megvizsgáltak, köztük az Izs 49-est, az M 35-öst, a BMW R35-öst, a BSA 350 Goldstar B 31-est, az AJS 350 7R-t és a Royal Enfield 350 Bullet modellt, hogy kiderüljön, milyen is a korszerű konstrukció.

Az első prototípusok 1953 márciusában készültek el, s összesen négy motorkerékpárt és hatféle motort vettek tesztelés alá az elkövetkezendő egy év során.1954 októberében az S03 jelzésű motor 14 lóerős volt 5000/min fordulat mellett. Némi tuningolás után a teljesítmény 17 lóerőre nőtt (5700 / min), a legnagyobb sebesség 105-110 km/h, a fogyasztás pedig átlagosan 3 liter /100 km volt.

Rövid fennakadást okozott a megfelelő gyártóhely kiválasztása, s végül a szczecini WSM (Wytwórnia Sprzętu Mechanicznego), a később SFM (Szczecinska Fabryka Motocykli) részesült a kitüntetésben. (A korábbi Stoewer gyár épületeiben rendezték be a szereldéket, mert az épület üres volt, minthogy berendezéseit 1945-ben Németországba szállították.)A motorokat a WSM łodzi gyárában készítették. Az első sorozat 1957-ben hagyta el az üzemet, bár kétségtelen, hogy 1956 végén már készült egy 30 darabos próbaszéria.

Némi magyar vonatkozás, hogy a Junak tette jégre a csepeli motorkerékpárgyár kísérleti üzemében 1953-ban készített boxermotoros motorkerékpárt, amely ugyancsak érdekes ötlet valóra váltása volt. A Ritter Ödön tervei alapján készült kéthengeres, dugattyú-és hengercsere révén ?akár a Junak ?lehetett volna 350-es vagy 500-as, sőt szerepelt az elképzelések között egy kétütemű változat is. Amikor elkészült a prototípus, és sor került a KGM illetékesei előtti bemutatásra, kiderült, egy lengyel-magyar kormányközi megállapodás értelmében a 350-es motorkerékpárok gyártása lengyel profil lesz, cserébe a magyaroknak a 250-es kategóriában nem kell lengyel konkurenciára számítaniuk.

Az 1957-ben bemutatott Junak M07 modern és korszerű motorkerékpár volt. Vannak, akik azt állítják, a lengyel egyhengeres a BSA vagy valamely más angol motor másolata. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján ma már bizonyosan állítható, hogy eredeti lengyel tervezésről van szó. Ha valaki összehasonlítja az 1953 előtt gyártott (ekkor jelent meg az első prototípus) BSA, Royal Enfield, BMW, AJS modellekkel, megvizsgálja a motor és a váz méreteit, könnyen beláthatja ezt.A BSA modelleknél akkoriban még külön házban volt a motor és a váltó, míg a Junak blokkmotort használt. Ez a konstrukció a BSA-nál 1958-ban jelent meg (Model C15 Star). Tény, hogy az első Junakok még BSA-stílusú kerekekkel és első teleszkóppal voltak szerelve, egész egyszerűen azért, mert ezt a konstrukciót a lengyel tervezők praktikusnak és könnyen gyárthatónak találták.

Nem sokkal azután, hogy 1957-ben végre megkezdődött a sorozatgyártás, sor került az első változtatásra is, amelynek eredményeként a motor legnagyobb teljesítménye 19 lóerő lett. Az első sorozatot Amal 246/117/R karburátorral szerelték, az angol gyártmányú dinamó jelzése R645, a német gyártmányú (NDK) gyújtómágnesé ZS3.1958-ban a karburátort lengyel gyártmányú GM26UI modellre cserélték, a dinamót ugyancsak hazai P9 típusra. A későbbiek során lengyel M 3304 vagy német ZS3, illetve EZ 41BRI vagy EZ 41 BR2 gyújtómágnest használtak.

1959-ben megkezdődött az újabb modell, a Junak M10 gyártása, immár alumínium telefékes kerékagyakkal. Az évek során változott számos kisebb-nagyobb alkatrész, például bowden váltotta fel a hátsófék-rudat. 1960 elején a sportosan lapos sárvédőket mélyebben húzottakkal cserélték fel, az év második felében pedig új formájú fényszórót és módosított láncvédőt alkalmaztak.

1961-ben vezették be a hosszabb, szivar formájú hangtompítót, amely a Magyarországra került motorokon is volt, és módosítottak a váltómechanizmuson. 1962-ben az egyik utolsó fejlesztésként a karterszellőző olajvezetékét a hátsó lánchoz vezették, és ebben az évben kezdték alkalmazni az alumínium hengert.

Az M10-es Junak ára meglehetősen magas volt Lengyelországban, közel 24 ezer zloty, miközben az átlagfizetés 1500 zloty volt, s egy olcsó 125-ös motorkerékpár 7000 zlotyba került. A gyártás első teljes évében, 1958-ban 2800 motor készült, a következő esztendőben már 8 ezer, 1960-ban pedig 12 ezer. Utóbbi évben kezdődött a háromkerekű áruszállítók sorozatgyártása M10/B20 típusjellel. A meglehetősen magas vételár miatt az eladások nem nőttek a kívánt ütemben, és a gyártás 1965-ben, összesen 91 429 darab elkészülte után befejeződött.

A Junak M07 és M10 típusokat a világ 14 országába exportálták. Magyarország vásárolta a legnagyobb mennyiséget, összesen 2507 darabot, rajtunk kívül az NDK, Kuba, Mongólia, az USA, Törökország, Mali, Egyiptom, Irán, Finnország, Bulgária, Csehszlovákia, Norvégia, Marokkó lett célország. Mind az M07, mind az M10 is készült sportváltozatban - enduro és krosszmodell -, gyártottak háromkerekű áruszállítót és szállítottak speciális kivitelű Junakot a rendőrség és a hadsereg számára.

Természetesen lehetett oldalkocsit vásárolni a Junakhoz, de ennek magyarországi importjáról nincs információ. Magyarországon, 1960 végén jelentek meg az első próbadarabok, bár az egész Junak-importnak kissé rossz emléket ad utólag, hogy arra azért került sor, mert a lengyelek bejelentették, csak akkor vesznek át Pannónia motorkerékpárokat, ha cserébe mi Junakokat vásárolunk. 1961 nyarán érkezett meg az első szállítmány, amelyet szinte teljes egészében közületeknek adtak át, és csak a következő évben behozott szállítmányból vásárolhattak -maszekok-, 26 ezer forintért.

Manapság a Junakok meglehetősen nagy népszerűségnek örvendenek Lengyelországban, amiben annak is része van, hogy nem okoz gondot a pótalkatrészek beszerzése.Kétségtelen, hogy a Junak számos hibától szenvedett, amelyek a többnyire nem megfelelő minőségű anyagok használatának következményei voltak.A váznyak töréseit a konstrukció módosításával hamar megoldották, nagyobb feladatnak bizonyult azonban a szellőzési rendszer hiányosságai miatti olajfolyások megszüntetése, amelyet ma a tulajdonosok kisebb átalakításokkal orvosolnak. A dinamó fentebb említett hibája konstrukciós problémából ered, amellyel egyébként már a tervezés idején tisztában voltak a konstruktőrök.Ezt a megoldást állítólag a lengyel néphadsereg illetékesei erőltették, és 1951-ben a katonák akarata ellen nem lehetett tenni.